Sehol nincs a tavalyelőtti nyárhoz viszonyítva a szatmárnémeti vendéglők, kávézók, egyéb vendéglátóipari egységek forgalma, igaz ez főleg a régi központi és a központhoz közeli egységekre. Hiába a vírus miatti, régóta tartó korlátozások, a részleges és teljes bezárások feloldása, enyhítése, nem úgy tűnik, mintha a szatmáriak többségének elvonási tünetei lettek volna a tiltások miatt, mára mintha elfelejtették volna régi kedvtelésüket. Több szatmárnémeti vendéglátóipari vállalkozóval és dolgozóval is szóba álltunk az elmúlt néhány napban, de konkrétan egyikük sem tudta megmondani, hol lehet a bibi, miért nem járnak az emberek étterembe, bárba, kávézóba, mindenki csak találgat, a vállát vonogatja, a szemöldökét húzza fel, az égre nézve várja a választ, vagy egyszerűen csak széttárja a kezeit: „Ez van!”

Kevesebb a pénz

A helyzet az, hogy ahogy évről évre, úgy most is drágultak tavalyhoz képest a vendéglátóipari termékek, főleg a készételek lettek drágábbak. Ehhez hozzájárul az is, hogy az egyéb gazdasági tevékenységek korlátozása miatt a megcsappant fizetésű embereknek kevesebb a pénzük, nincs miből vendéglőbe járni, kicsit ezt is érzik a csökkenés hátterében a vendéglősök. Ami azonban érdekes ebben a tekintetben, az az, hogy a napi menüre szakosodott, a kora délutánig működő éttermek sincsenek elájulva a megnövekedett forgalomtól, nem járnak frissen készült meleg ételt ebédelni azok sem, akik a városközpontban, a vendéglőhöz képest elérhető távolságban dolgoznak. Nincs meg a vendéglőbe vagy kávézóba járási igény azok részéről sem, akiket semmilyen formában nem érintett hátrányosan anyagilag a járvány, mert végig dolgoztak a kijárási korlátozások idején is.

A vendéglátóiparisok másik vélekedése szerint sokan még mindig félnek a fertőzéstől, azért nem járnak társaságba, azért nem járnak emberek közé, annak ellenére sem, hogy mondjuk utcára vagy boltba azért kimennek.

Nincs céges foglalás

Állítólag hiányoznak a céges összejövetelek, szolgálati vacsorák, villásreggelik vagy a szervezett, csapatos kávézások is az éttermi elfoglaltságok közül. Hiába működik ma már a cégek kilencven százaléka úgy, mint azelőtt, ez a működés mégsem teljesen az a fajta működés, amilyen a koronavírus megjelenése előtt volt.
Aztán ott van még a visszahúzó erők között a rossz időjárás, a hűvös május nem kedvez a teraszszezonnak sem, pedig normális körülmények között nagy forgalmat bonyolítottak a kávézók és éttermek számára a teraszon fogyasztó vendégek.

Lakásközelben, amit csak lehet

A helyzet az, hogy az utcákat járva ez utóbbi, időjárásra vonatkozó észrevétel közel áll a valósághoz, mert a város utcái gyakorlatilag kihaltak a nap legtöbb szakában. Nagyobb számban csak akkor lehet embereket látni az utcán, amikor iskolanapkezdés van, vagy az véget ér, a reggeli és a kora déli óráktól eltekintve alig lézeng ember a városközponti utcákon. A régi központ elcsendesedése annak is betudható, hogy a kereskedelmi célú közlekedés gyakorlatilag a Szamos bal parti, központi szakaszra eső oldalára összpontosul az itt megépült rengeteg kereskedelmi egység miatt. A városlakók nagy része ráadásul a bal parton lévő lakótelepeken él, innen az emberek egyszerűen nem mennek át a folyón, igyekeznek mindent lakóhelyük közelében megoldani, nincs már, aki két, személyes jelenléttel történő banki ügyintézés vagy készpénzes számlafizetés között egy kávéra vagy limonádéra valahová beüljön a korzón.

Princz Csaba