Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő magyarázatot ad az RMDSZ Nőszervezet Országos Küldöttgyűlésének múlt hétvégén hozott állásfoglalására, mely szerint a képességvizsgán lepontozott vizsgadolgozatok csökkentik a magyar gyerekek továbbtanulási esélyeit.

Az RMDSZ Nőszervezet Országos Küldöttgyűlése a következő állásfoglalást tette közzé: „Az RMDSZ Nőszervezetének Országos Küldöttgyűlése többek között az elmúlt napokban lezajlott magyar nyelv és irodalom képességvizsga tételekkel, illetve a javítás módozataival kapcsolatos problémákról tanácskozott. A szervezet irányába megfogalmazódott felvetések eredményeként a Nőszervezet felvállalta, hogy a következő időszakban — az új oktatási államtitkár asszonnyal, a parlamenti képviselettel, valamint az RMPSZ-szel együttműködve — megoldást keres azokra a hiányosságokra, amelyek az oktatási tárca szintjén és helyi szinten is orvosolhatóak. Jogos a szülők és a pedagógusok felháborodása. Meg kell akadályoznunk, hogy megismétlődhessen az a rendkívül súlyos helyzet, amelyet az elmúlt években sokadszorra tapasztalunk: hogy a nyolcadikos anyanyelvi képességvizsga nagy vitát kavaró tételei és javítási módozatai, a lepontozott vizsgadolgozatok csökkentsék a magyar gyerekek továbbtanulási esélyeit, illetve eltántorítsák az anyanyelvű oktatásban való részvételtől a felnövekvő generációk bármilyen kis részét”.

Mi is történt valójában? Megtörténhet-e az, hogy bármilyen politikai párt vagy civil szervezet beavatkozhasson a tanügyi rendszerbe? — kérdeztük Gál Gyöngyi szaktanfelügyelőt.

— Először is enyhe túlzásnak tartom azt a megfogalmazást bárki részéről is, mely szerint „rendkívül súlyos helyzet” állna fenn, sőt, „sokadszorra tapasztalt” esetről lenne szó — fejtette ki Gál Gyöngyi. — Sem az elmúlt években, sem idén a szakma nem találta diszkriminatívnak a vizsgatételeket. Éppen ellenkezőleg, a magyar nyelv és irodalom vizsgatételekkel kapcsolatosan merült fel a kérdés egy országos RMPSZ vezetői találkozó alkalmával Besztercén, hogy mivel túl nagyok a jegyek, vajon mit takarnak?! Valós tudást? Szülői elvárást? Diákközpontúságot? Szakmai engedékenységet?

Nehéz megfelelni a magyartanárnak (akár oktató-nevelő, tételíró, javító) valamennyi elvárásnak, főleg, ha az elvárási szempontok egymásnak ellentmondanak. Gyakran találkozunk szülő, diák részéről olyan megjegyzéssel, hogy a magyar vizsgán nehéz teljesíteni, nehezebb, mint a román vizsgán. Ne feledjük el, hogy a román nyelv és irodalom tanulásához más a hozzáállás, azt akár különórán is tanulják, fejlesztik magukat a tanulók, míg magyar nyelv és irodalomból azzal a tudattal indulnak, hogy ez anyanyelv, ez már csak nem jelenthet gondot. Holott köztudott tény, hogy minden tantárgynak, így a magyarnak is megvannak a tantárgyspecifikus kompetenciái, tartalmai, szakszókincse, követelményrendszere. És ami igaz, az igaz, a tanterv túlzsúfolt, nem akarunk lemondani a gazdag kanonizált irodalomanyag tanításáról, ami sok, és archaikus jellege miatt nehezen hozzáférhető a mai generáció számára. A vizsgaeredmények tükrében mégis azt gondolom, hogy elsősorban nem a tételekkel vannak gondok, hanem annál mélyebb problémáról van szó, nevezhetném szemléletváltásnak, mely kezdődik azzal a szembenézéssel, hogy kiket tanítunk, mit és hogyan tanítunk, hogyan értékelünk, milyen társadalmi, szakmai elvárásoknak kell (?!) megfelelnünk ahhoz, hogy ne veszítsük el a magyar nyelv és irodalom által a magyar kultúrához kötődő fiatal generációt — hangsúlyozta a szaktanfelügyelő.

Hozzátette: visszatérve a kérdésre, ami kiváltotta ezt a heves indulatot, valóban szerencsétlen módon bekerült a javítókulcsba egy lehetséges válaszként megadott téves megoldás (I. tétel 6a pontja: szótő+képző+rag felépítésű szóra kellett példát keresniük a megadott szövegrészből a tanulóknak), amit a feladat megoldásakor a tanuló nem láthatott, és ettől függetlenül jó választ adhatott, amit a javító tanár értékelhetett. A szövegalkotásban kifogásolt téma a középkori boszorkányüldözés volt. Bármennyire is hozzáférhetetlennek tűnik, a szövegalkotáshoz megadott kiinduló szöveg kínálta a kidolgozáshoz szükséges információkat, melyről saját véleményt kellett alkotni. A számok függvényében a tétel nem azt mutatja, hogy nehezebb lett volna, vagy más lett volna a tétel, mint az elmúlt években vagy a próba-képességvizsgán, a tétel alkalmazkodott az eddigi modellekhez, nem volt nehezebb, mint a próbavizsga.

Megyei szinten magyar nyelv és irodalomból az elmúlt évben 85,13 százalékosan teljesítettek a gyerekek, ebben az évben 88,68 százalék volt a sikerességi arány, tavaly volt egy tízes dolgozat, most van három megyei szinten. Ez azt jelenti, hogy akik az év folyamán tanultak, és eljutottak egy bizonyos szövegértési és szövegalkotási szintre, azok képességeiknek megfelelően tudtak teljesíteni. A tételsor úgy volt összeállítva, hogy bárki elérhesse az ötöst, aki járt iskolába, de egy tízesért már kellett teljesíteni. Ezt tükrözik az eredmények is. A szakminisztérium honlapján közzétett statisztikai adatokból, diagramokból kitűnik, hogy anyanyelvből mennyire kiegyensúlyozottan teljesítettek a gyerekek. Kevés tízes van, ugyancsak kevesebben kaptak ötös alatti jegyet, zömében hetes-nyolcas-kilences jegyek vannak, ami tükrözi a valóságot és azt, hogy a tételek összeállításakor figyelembe vették a fokozatosság elvét.

Az Országos Vizsgáztató és Értékelő Központban minden évben kiírják a pályázatot tételírásra. Nagyon kevesen pályáznak, mert nagy felelősséggel jár, és azok, akik mégis elvállalják, állandó bírálatnak vannak kitéve éppen azon tanárok részéről, akik nem jelentkeztek tételírásra. Nagyon sok esetben a bírálatokban olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amikkel nincsenek tisztában — hangsúlyozta Gál Gyöngyi. Ehhez hozzájárul az a tény is — folytatta —, hogy 2008-ban zajlott országos szinten utoljára az értékelés területén képzés a tanároknak, amit nem ártana újra felfrissíteni.

Gál Gyöngyi úgy gondolja, hogy elsősorban bátor szembenézésre lenne szükség a magyar nyelv és irodalom vizsgatantárgy státuszát illetően szakmai szempontból, és ha szükséges, megtámogatni a politikum részéről is, hiszen itt többről van szó, mint hogy mit és hogyan mérünk a vizsgán.

 Elek György