A szatmárnémeti polgármester varjúriasztást célzó, sötét terveiből mit sem sejtve, teljes odaadással rakják fészkeiket ezekben a napokban a megyeszékhelyi Kossuth-kert fáin a vetési varjak.

Elüldözésükkel kapcsolatban „összintézményi” konszenzusról beszéltek csütörtökön a városházán, de a környezetvédők szerint ilyesmiről szó sincs, a bejelentés megtétele előtt néhány órával véget ért megbeszélésen abban maradtak, hogy nem dőlt el semmi, egyelőre mindenki megoldást keres arra, mi lehetne a leghatékonyabb módszer annak eléréséhez, hogy varjúmentesek legyenek a városi fás területek. Nem eszik olyan forrót a kását, mint ahogy azt a szatmárnémeti polgármester gondolja: az EKE-elnök szerint nem úgy váltak el a csütörtök délelőtti megbeszélés után, mint ahogyan azt a város és a környezetvédelmi ügynökség vezetői később a sajtónak tálalták. Márk-Nagy János tegnap elmondta, eredetileg abban maradtak, hogy minden, a szakmai megbeszélésen részt vett érintett keresi a legjobb és leghumánusabb megoldást arra, hogyan lehet elkergetni a varjakat a Kossuth-kert fáiról, illetve a megyeszékhely többi, fával benőtt parkjából. Az ökológus álláspontja szerint nem létezik olyan száz százalékos megoldás, amelyik egyben legális is, egyedül az augusztus és január között történő kilövésük lehet törvényes, de az annyit fog érni, mint a veszett fejsze nyele. Ritkulna a varjúpopuláció, de nagyon csekély mértékben, mert varjúra vadászni, intelligenciája miatt, nagyon nehéz. A varjúfészkeknek otthont adó fák kivágásával azt érnék el a hatóságok, hogy nem a varjak, meg a varjúpiszok jelentene problémát a parkokban, hanem — az árnyékot adó fák eltűnésével — a mindenhová betűző nap. A madarak pedig nem mennének messze, olyan fáin telepednének meg a városnak, ahol korábban nem vertek tanyát és ha ezek lakóházak közelében vannak, nagyobb kellemetlenséget okoznak majd ott a varjak, mint a parkokban. Az emberi erővel, reflektorokkal, meg szirénákkal történő varjúkergetésnek addig a pillanatig lenne hatása, míg vége nincs ezeknek az akcióknak, és amíg tartanak, addig is az történne, hogy a város eddig nem látogatott fáira menekülnének a madarak.

Márk-Nagy János szerint a varjakat elkerülhetetlen természeti jelenségként lenne a legjobb kezelni, valahogy úgy, mint a havat. És ugyanúgy, ahogy a havat eltakarítják, miután lehullik, a varjúpiszkot is gyakrabban el kellene takarítani a padokról, költséghatékonyabb lenne így elviselhetővé tenni jelenlétüket a városban.

Princz Csaba