Csak az nem talál munkát, aki nem is akar dolgozni — tartja a mondás, és bár a csütörtöki állásbörzét az egyik legsikeresebbnek minősítik, csak nincs összhang a munkaerőpiacon.

A prefektúrán ültek asztalhoz a patronátusok, a szakszervezetek és a közintézmények képviselői, hogy megvitassák a munkaerőpiacon egyre inkább tapasztalható hiányt és problémákat — hiszen helyi szinten ennél többet úgysem tehetnek. Pedig országszerte ugyanaz a gond: a munkaerő hiánya, mely egyrészt a lakosság elöregedésének, másrészt a fiatal munkaerő elvándorlásának köszönhető. Munkaerő nélkül pedig nem lehet dolgozni, nem lehet vállalkozni — főként szakképzett munkaerő nélkül. Szatmár megyére pedig mindez hatványozottan érvényes, mert az általános vélemény szerint a munkaerő-elvándorlás sokkal jobban érinti, mint az ország többi részét, ugyanakkor a helyi ipar a szakképzetlen, illetve a csak egy bizonyos munkafázist ismerő dolgozókra épül. A megbeszélésen részt vevő valamennyi fél elismerte ugyanakkor azt is: rendkívül nehéz a dolgozók munkahelyen történő, folyamatos szakképesítése, ezt ugyanis a vállalkozók — kormánytámogatás híján — csak és kizárólag önerőből tudják megvalósítani. A csütörtöki szatmárnémeti állásbörzével kapcsolatban is megoszlottak a vélemények: míg a vállalkozók elégedetlenkedtek amiatt, hogy a 700 munkahelynek alig 10%-a „kelt el”, ráadásul még a felsőfokú végzettséget igénylő (s értelemszerűen magasabb fizetést kínáló) állások iránt is alig volt érdeklődés, addig a Szatmár Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség szerint a börze igencsak sikeres volt, az elmúlt évek egyik legsikeresebbje, hiszen 400 érdeklődőt hívtak be a cégek megbeszélésre.

Szabó Kinga Mária