Ha tavasz, akkor március. Ha március, akkor 15-e. Ha 15-e, akkor ünnep. Ha ünnep, akkor kokárda és kokárdát készítő kisdiákok sokasága Szatmárnémetiben, az RMDSZ-székház nagytermében.

A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés idén is megszervezte a már hagyományosnak számító kokárdakészítő foglalkozást Szatmárnémetiben, az RMDSZ-székház nagytermében, amelynek keretében nem csupán a kokárda történetét, magyarsághoz való kapcsolódását és színeinek jelentéstartalmát tudhatták meg a diákok, hanem a jelentkező osztályok tanulói kis segítséggel maguk is készíthették el a nemzeti színű szalagból azokat a kokárdákat, amelyeket március 15-én az iskolai ünnepségen vagy szüleik és rokonaik a nagy, központi, szatmárnémeti ünnepségen viselhetnek majd. S a szalagcsokrok varrogatása közben lelkesen énekelték a Kossuth-nótát, de olyan érdekességekről is hallhattak, hogy az ősi magyar piros-fehér-zöld színek együttes használata Mátyás király korától vált általánossá az oklevelek függőpecsétjeinek selyemszálakból font pecsétzsinórjainál, s ezt követően általánossá vált a magyar koronázási díszítésekben is, vagy hogy az 1848. évi XXI. törvénycikkbe foglalt magyar háromszínű rózsa ősi színei a piros-fehér-zöld, és a kokárda színeit kívülről befelé kell olvasni, hiszen a készítésekor a vízszintesen sávozott nemzeti színű szalagot körbe kell hajlítani, és ahol összeér, ott cérnával össze kell tűzni.

Nem mellékesen, a kokárda elkészítésének kétféle módja is van, és kétféle lehet a szín elrendezése is (belülről kifelé: zöld-fehér-piros vagy piros-fehér-zöld), amelyről a történészek is képesek a mai napig vitatkozni — egy azonban biztos: a közös kokárdakészítés hagyományának népszerűségét igazolja, hogy a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Vasile Lucaciu Általános Iskola és a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai már megkezdték a nemzeti színű szalagcsokrok készítését a több száz méternyi szalagból, s mint azt Erdei Brigitta tanítónéni elmondta, a gyerkőcök nagyon várták már a közös kokárdakészítést, sokat beszélgettek a márciusi forradalom és szabadságharcról. Sőt — hogy egyrészt érdekesebbek, másrészt a harmadikosok számára is igazán érthetőek legyenek a történések —, a tanítónéni kitalálta, hogy a kisdiákokkal közösen mesét fognak írni az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiből, hiszen a játékosan tanult információk sokkal könnyebben maradnak meg. A kokárdakészítés azonban még nem ért véget, a következő napokban a 10-es Számú Általános Iskola, a Mircea Eliade Általános Iskola és az Aurel Popp Művészeti Líceum kisebb-nagyobb diákjai fűzik majd a szalagcsokrokat.

Szabó Kinga Mária