Szatmárnémeti

Nincs gyógyír a légszennyezésre

2016.09.20 - 08:26

Hivatali tétlenség, hatósági egymásra mutogatás és a kiskapuzásnak kedvező törvénykezés miatt nem lehet véget vetni a mindennapossá vált „szagszennyezésnek” Szatmárnémetiben.

 

Még csak nem is vagyunk iparváros, mégis gondot jelent a légszennyezés. A szatmárnémeti városközpontban az autók termelte szén-dioxid miatt rossz a levegő, a város északi részén pedig a Şoimoşeni utcai platformon üzemelő cégek miatt van büdös. A Batizi út melletti ipari övezetben csirke- és sertés-vágóhíd is működik, ezek sem tudnak teljesen szagmentes körülmények között dolgozni, de a legtöbb bosszúságot mégis a növényi olajok előállításával foglalkozó ManRo Kft. okozta egész nyáron — és okozza most is —, mert a törvény inkább a szennyezőnek kedvez, mintsem a környezetvédelmi hatóságoknak. A cég környezetvédelmi szempontból való újraengedélyeztetésén dolgozik a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség, az ezekbe foglalt feltételek megismerésére vár a környezetvédelmi őrszolgálat, hogy ellenőrizhessen, továbbá arra, hogy egy három hete a prefektúrán alakult szakbizottság mondjon végre valamit. Az ügyben a legérdekesebb, hogy a ManRo teljesen szabályosan működik 2011 óta, és szabályosan működött tavaly és idén nyáron is, amikor a leginkább büdös volt miatta a városban, olyan ugyanis a törvény, hogy például saját magát ellenőrizheti egy-egy ilyen cég, hogy nem okoz-e túlzott szennyezést azzal, amit csinál.

Zavartalanul szennyezhetnek

Rendszeresen megtörténik, hogy büdös van Szatmárnémeti északi részén, a levegőt szennyezni nem nehéz, az okát megszüntetni és a felelősöket megbüntetni viszont annál inkább.

A jól bevált módszerrel orvosolják a Şoimoşeni utcai platformról a város fölé szálló, sokaknak kellemetlenséget okozó szagszennyezést a szatmárnémeti hatóságok: létrehoztak egy vegyes bizottságot, amelyik nem csinál semmit, illetve ezzel párhuzamosan folyik az illetékesek egymásra mutogatása. Azt mondják, az utóbbi időben kevesebb a város északi részén érezhető szag miatt érkező panasz, de ez nem a hatóságok munkájának köszönhető, hanem annak, hogy nincs kint akkora meleg, és hogy a sajtó is megszellőztette a szennyest. Közben még a légszennyezés okozója sem igazán van meg, pedig már jó ideje napirenden van az ügy. A növényi olajakat előállító ManRo állítólag el is ismerte, hogy tőle jön a szag, azonban ezt hivatalos mérés nem erősítette meg, a környezetvédelmi őrszolgálat vezetője szerint az is lehet, hogy több szennyező van, a ManRótól érkező szag csak tetézi a levegőbe jutó mennyiséget.

Békéssy Erzsébet, a cégek környezetvédelmi működési engedélyét kiadó Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója lapunknak elmondta, a Sam Mills csoport tulajdonában lévő ManRo Kft. működési engedélye 2011-ben lett kiadva tíz évre, egy tavaly elvégzett fejlesztés okán jelenleg felülbírálás alatt áll, de emiatt még gond nélkül működhet. Tavaly nyáron végeztek egy olyan mérést, amelyik megállapította, hogy túlzott mértékű szennyezés kerül ki a gyárból a levegőbe, ekkor ismerték el maguk is a szennyezés tényét, akkor 2015 októberéig kaptak haladékot egy megfelelő szűrőberendezés beszerelésére és üzemeltetésére. Békéssy szerint ez meg is történt, azonban azóta is rendszeresen előfordult, hogy erős szagra panaszkodtak a szatmárnémetiek, de hogy hogyan fordulhat elő az, hogy egy működő szűrőberendezés ellenére újra és újra bűz lepi el a várost, azt az APM megállapítani nem tudja. A környezetvédelmi engedélyt ugyan az APM adja ki, azonban az abban foglalt feltételek betartását már nem tiszte felügyelni, ezt a környezetvédelmi őrszolgálat végzi. Ennek a hatóságnak a vezetője, Vasile Fănăţean lapunknak elmondta, a ManRo ügyben múlt hónap végén alakult a prefektúrán egy vegyes bizottság, három hete arra várnak, hogy ez csináljon valamit. A bizottságnak prefektúrai, környezetvédelmi, őrszolgálati, polgármesteri hivatali, közegészségügyi és állategészségügyi tagjai vannak, a bizottság munkáját a prefektus koordinálja, tegnap azonban nem sikerült elérnünk a kormánybiztosi hivatal szóvivőjét, így nem tudjuk, haladtak-e bármennyit is a légszennyezési ügyben.

Fănăţean óvatosan fogalmazott, de szavaiból az tűnik ki, hogy a 2011-ben kiadott környezetvédelmi engedély nem volt elég alapos, ezért van ma szagprobléma. Ebben kell ugyanis meghatározni azt, hogy milyen időközönként milyen méréseket kell elvégezni a termelési és kibocsátási folyamat adott pontján, ez a része az engedélynek nem lett elég szigorú. Nem egyértelmű az engedély a kibocsátásra vonatkozó „ne okozzon kellemetlenséget” meghatározása sem, tette még hozzá Fănăţean, az ugyanis szubjektív, hogy ki mit érez büdösnek vagy elviselhetően rossz szagúnak, nem beszélve arról, hogy relatív dolog, kinek mi a büdös. Hogy a történet még kerekebb legyen, az egész engedélyeztetési és ellenőrzési folyamatot összefogó törvény sem tökéletes, ez ugyanis azt mondja ki, hogy a kibocsátónak kell saját magát ellenőriztetnie egy független magáncéggel. Evidens, hogy ha a kibocsátó fizeti az ellenőrzést, az nagyon rossz eredményt nem hozhat még akkor sem, ha a vizsgálatot végző cég jellemzői között ott van az, hogy független. A ManRó-nál egyébként ilyen vizsgálat is folyt, tudtuk meg Békéssy Erzsébettől, de véletlenül pont azokban a kora délutáni órákban történt a mérés, amikor a legkevésbé lehetett érezni a szagokat a városban, miközben a reggeli és esti órákban kellett volna mérniük, mert főleg ilyenkor áradt a bűz a gyár felől. A szabályosság érdekében az APM valamelyik munkatársának is ott kellett volna lennie, amikor ezek a mérések zajlottak, de az ügynökségtől nem hívtak el erre senkit, az eredmény valóságtartalma tehát enyhén szólva is kétséges.

Princz Csaba