Mindenszentek ünnepén a templomok, halottak napján a temetők telnek meg a katolikus hívekkel.

III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzen az egyház. 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. Mindenszentek ugyanakkor azoknak a szenteknek is emléknapot ad — november hónap első napján —, akiknek a neve nem maradt fenn a történetírásban. Az ünnep után egy nappal, november 2-án elhunytainkról emlékezünk meg. A halottak napját Szent Odilo clunyi apát rendelte el 998-ban, hogy legyen egy alkalom, amikor zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékeznek meg a halottakról. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteink sírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk. Szatmárnémetiben november 2-án, pénteken 16 órától mutat be szentmisét a híd melletti temető kápolnájában Schönberger Jenő püspök, a szentbeszédet Linzenbold Szabolcs székesegyházi káplán mondja. Mindenszentek főünnepéhez és halottak napjához kapcsolódóan teljes búcsú nyerhető: ha valaki az ünnep napján, halottak napján, illetve ahhoz közeli vasárnapon ellátogat egy templomba, ott szentmisén vesz részt, szentáldozáshoz járul — előtte szentgyónást végez —, elmondja az előírt imákat — Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy — a szentatya szándékára, ellátogat egy temetőbe, és imádkozik a halottakért. Mindezt felajánlhatja egy elhunyt szerettéért is.