Tisztelői, egykori kollégái és számos valamikori diákja gyűlt össze csütörtök délután, hogy emlékezzen az egykori iskolaalapító dr. Bura Lászlóra. A szerteágazó tevékenységű, modern polihisztor munkásságáról a Magyar Tudomány Ünnepe címet viselő rendezvénysorozat részeként beszélgettek a szatmári egyetemi központ nagytermében. Az intézmény egykori alapító-igazgatójára 90. születésnapja apropóján emlékeztek tisztelői.

Bura László, az ember

Az esemény házigazdája, Szabó-Thalmeiner Noémi oktatási igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, akik ezt követően megtekinthették a néhai Bura Lászlóról szóló dokumentumfilmet. Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró, aki Bura László munkatársa volt több oktatási intézményben, köztük a tanítóképző szakon is, egykori kollégájáról emlékezett meg. Lovas János és Ozsváth Judit internetes kapcsolaton keresztül szólt a jelenlévőkhöz, a Bura László, az ember, valamint az Elkötelezett apostol és szeretettel kísérő mentor című blokkokban.

Bura László, a mindig kíváncsi kutató és nyelvész

Lakatos-Fleisz Katalin egyetemi oktató Névtani kutatások címmel tartott rövid előadást kapcsolódva Bura ezirányú, igen alapos kutatásaihoz. Nm. és ft. Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök Bura László egyháztörténeti kutatásairól értekezett, hiszen a néhai tudós több, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét érintő könyvet és számtalan tanulmányt publikált.

Bura László, az iskolaalapító

Pataki Enikő, Ádámkó István jelenlegi és Szilágyi Éva nyugalmazott iskolaigazgatók az iskolaalapító Bura Lászlóról meséltek az egybegyűlt emlékezőknek. Végh Balázs Béla nyugalmazott oktatási igazgató a kolozsvári egyetem Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának megalakulásáról és a munkában oroszlánrészt vállaló Bura Lászlóról értekezett.

Emléktábla az utókornak

A nap záróeseményeként leleplezték azt a táblát, amely az egykori iskolaalapító-igazgató dr. Bura Lászlónak állít örök emléket a szatmári egyetemi központ egyik belső falán. A tábla leleplezésekor az egyetemi hallgatók népdalokat énekeltek Dobosi Nevezi Csilla tanárnő irányításával. Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel, anekdotázással ért véget.

Élethossziglan a tudomány szolgálatában

Bura László nyelvész, történész, pedagógus, az erdélyi magyar értelmiség jeles tagja  1932. március 31-én Szatmárnémetiben született, középiskoláit Kolozsvárt végezte (1950), majd  a Bolyai Tudományegyetem hallgatójaként a magyar nyelv- és irodalom szakon diplomázott (1954). Egész fiatalon gyakornokként, majd főgyakornokként már az egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén kapott megbízatást. 1968-tól filológiai doktori képzésen vett részt a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. A doktori címet 1972-ben szerezte meg a fafeldolgozó mesterségek Szatmár vidéki szakszókincséről írt dolgozata alapján. 
1955. március 26-án államellenes szervezkedés vádjával letartóztatták, majd a Nagyváradi Katonai Törvényszék hat év börtönre ítélte, végül azonban az ezzel kapcsolatos eljárást megszüntették ellene, tiltott kiadványok terjesztéséért viszont öt évre ítélték. (Az 1955-ös kegyelmi dekrétum értelmében nem kellett börtönbe vonulnia.)

Pedagógusi működése során 1956 őszétől Mezőpetriben, majd szülővárosában lett általános iskolai tanár, 1971–1990 között a Magyar Líceumban oktatott, illetve 1987–1989 között a Mihai Eminescu Líceumban is tanított a magyar osztályokban.
A Ceauşescu-rezsim bukását követően 1989. december 26-án egyik alapítója volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek,1993-ig tartozott a Szövetség Szatmár megyei vezetőségéhez. Bura 1990 januárjától lett az 5-ös Számú Ipari Líceum igazgatója – amely azon az őszön visszakapta a Kölcsey Ferenc Líceum nevet.
Az iskola épületében 1991-ben indult el a később Hám Jánosról elnevezett Római Katolikus Szemináriumi Líceum, valamint a Református Szemináriumi Líceum. Már nyugdíjba vonulását követően, 1994-ben lett a Hám János Líceum igazgatójává, amit tovább fejlesztve, azt iskolaközponttá alakította át. 1997-ben vonult végleg nyugdíjba, noha 1999 októberében a Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó, Szatmárnémetibe kihelyezett Tanítóképző Főiskolai Tagozat adjunktusává az egyetem szenátusa kinevezte. Ő lett a helyi tanulmányi igazgató, az intézményt 2004-ig vezette, ekkortól az egyetem kihelyezett Pszichológiai és Neveléstudományi Karán lett óraadó tanár.

A magyar kultúra elkötelezett támogatója

A pedagógusi mellett Bura tudományos (történeti, nyelvészeti, néprajzi) munkássága kiemelten fontos hagyatékul szolgál az utókornak. Élete végéig nagy szerepet vállalt az erdélyi magyar kultúra, a magyar identitás, és anyanyelvünk megőrzése érdekében. Fiatal korától szívügye volt a nyelvművelés. A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1958-as, majd 1960-as országos anyaggyűjtő pályázatán III., illetve V. helyezést ért el, 2000-ben pedig II. lett. 1972–1979 közötti népdalgyűjtései két kötetben jelentek meg. Iskolatörténeti kutatásait a ’70-es években kezdte meg, a ’80-as évektől az ELTE jóvoltából Magyarországon is fokozatosan egyre több munkája jelent meg. 1990-t követően a korábban indexre tett, vagy politikai okokból egyáltalán meg sem jelent, kéziratban meglévő írásai is sorra kiadásra kerülhettek. 1990 után különböző szakmai társaságoknak lett tagja: a Magyar Néprajzi
Társaság levelező tagjává választották 1990-ben, de tagja volt az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (1991), a Nemzetközi Magya-rok Filológiai Társaságának (1991), a Kriza János Néprajzi Társaságnak (1993), az Anyanyelvpártolók Szövetségének (1993) is. 2000-től volt a MTA köztestületi tagja.

A nyelvtudományi és egyháztörténeti munkái mellett nagy számban jelentek meg egyéb művelődéstörténeti és helytörténeti írási is: aprólékos gyűjtőmunkával csokorba szedte Szatmárnémeti utcaneveit — mint ahogy pár évtizeddel korábban a szatmári szólásokat és közmondásokat —, Szatmár megye helyneveit (a közel ötven éven át végzett gyűjtés során több mint 100 elpusztult falut is sikerült beazonosítania, amelyek létére a helynevekben talált utalásokból következtetett), Szatmár és vidéke krónikásává vált, bábáskodott megszületésénél, és haláláig külső munkatársa volt a Szatmári Magyar Hírlapnak.

A boldogok történész szakértője

Dr. Bura László volt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyei Bíróság által megbízott egyik történész szakértő Scheffler János (†1952) és Bogdánffy Szilárd († 1953) vértanú püspökök boldoggá avatási perében. Mindkét eljárás a mártír főpapok beatifikálásával zárult.
XVI. Benedek pápa hozzájárulásával 2010-ben Nagyváradon volt Bogdánffy, 2011-ben pedig Szatmárnémetiben Scheffler boldoggá avatására. A Hám János († 1857) volt szatmári püspök és kinevezett esztergomi érsek ügyében folyó eljáráshoz is hasonló megbízást kapott. Ez azonban máig nem zárult le. Történész szakértőként rá hárult a feladat, hogy összeállítsa a tőlük és róluk megjelent írott anyagok jegyzékét. A boldoggá avatási perekkel összefüggésben, s attól függetlenül is Bura több munkájában is a romániai magyar katolikus egyháztörténettel foglalkozott, feltárva a fellelhető források segítségével a diktatúra évtizedeinek történetét, az egyház és a magyarság viszontagságait.
Már élete utolsó időszakában a MTA–PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport külső munkatársaként a – széleskörű nemzetközi kooperációban készülő – Püspöklexikon- és Frintaneum-projektek számára a Szatmári Egyházmegyére vonatkozó biográfiai szócikkeket készítette el példamutató alapossággal és gyorsasággal.
2014. augusztus 31-én, egy szombat éjszaka 82 esztendős korában, Szatmárnémetiben érte a halál, hosszan tartó súlyos betegség után.

Hírszerkesztő