Tehetsége, szerénysége és a citerázás iránt tanúsított szeretete miatt névre szóló hangszer birtokosává vált a nagykárolyi Gherebenes Mirella. Míra meghatottan vette át az értékes ajándékot.

Nem mindennapi ajándékot vehetett át csütörtök délután a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület egyik tagja, Gherebenes Mirella. A kislány, akit ismerősei Mírának szólítanak, az egyesület citeraoktatási foglalkozásaira jár rendszeresen, s csütörtökön délután egy saját citerát vehetett át énektanárától.

„Soós János magyarországi citerakészítő mester felajánlott három saját készítésű citerát olyan hátrányos helyzetben élő gyermekeknek, akik egyébként nem engedhetik meg maguknak egy saját hangszer beszerzését. Erre a pályázati kiírásra jelentkezett 317 gyermek, s közülük választották ki a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület foglalkozásaira évek óta járó Gherebenes Mirellát. A mi Míránk gondozónál él már egész pici kora óta. Édesanyaként szereti őt nevelője, Papp Carmen. A jutalmat, amit most vehetett kézhez, tehetsége, szorgalma és helyzete miatt is nagyon megérdemelte. A díjat a Baptista Szeretetszolgálat munkatársainak kellett volna elhozniuk, viszont a húsvéti időszakban ők annyira elfoglaltak, hogy helyettük egyesületünk énektanárát, Bodó Emesét kértük meg, vállalja el ezt a feladatot, hozza el Mírának a citeráját. Míra tehetsége és nagyszerű kisugárzása annyira megfogta a citerakészítőt, hogy külön számára lezsűriztette ezt a hangszert. Így ez a hangszer az ő nevén is van már” — tájékoztatta lapunkat a nagyszerű eseményről Székely Sára, az egyesület vezetője. Mírát nagyon meglepte az ajándék, könnyekig hatódva vette át a hangszert, amit rögvest ki is próbált.

A citerakészítőről

A hangszert készítő Soós János hangszerei szerte a világon nagy ismertségnek és elismertségnek örvendenek. Az alkotóról megtudhattuk, hogy a magyarországi Hagyományok Házában megrendezett zsűrizésen Népi Iparművészeti Alkotásnak minősítették a hangszereit. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által alapított Magyar Kézműves Remek-díjjal tüntették ki. Magyarországon kívül Németországba, Franciaországba, Finnországba, Kanadába és az Egyesült Államokba is készített citerákat.

„Az általam készített hangszerek egyediségét négy jelentős momentum határozza meg. A tulipán mint a termékenység ősi magyar szimbóluma mindig megjelenik a hangszereimen. A rezonáns részét, azaz a fedőlapot, 1895 és 1910 között épült, majd bontásra ítélt házak gerendázatából, azaz 100–120 éves fából készítem, ezáltal nem csak a hangzása lesz érettebb, de így a jelen már nem csupán elméletben kötődik a múlthoz. Az oldalsó kisfejeken elhelyezkedő kísérő húroknál a megszokott kettős húrozás helyett hármas húrozást használok, középen egy oktáv (vagy) kvint hangolású basszushúrt szerelek, ezzel is növelve a teltebb, rezonánsabb hangzást. A felületkezelő anyagot magam állítom elő. Csak és kizárólag a természetben megtalálható anyagokat használok, mellőzve a vegyi, kémiai úton előállított mesterséges pácokat, lakkokat. Magam szedte zöld dió burkából, leveléből préseléssel, főzéssel készítek olajat. Megfelelő pihentetés után, hozzáadva vörösfenyőből kinyert gyantát, karnaubaviaszt, méhviaszt, narancs héjából préselt olajat. Így egy mélyen a rostok közé beszívódó anyagot kapunk, amely nem csupán kellemes tapintásúvá teszi a hangszert, de egyben tartósan páraálló is lesz, illetve légúttisztító és stresszoldó hatással bír” — írja saját oldalán Soós János a citeráiról.

Míránál minden bizonnyal jó kezekben és nagy becsben lesz tartva a citerakészítő mester által csak neki szánt hangszer.

Tőtős Tímea