Már messziről ének– és muzsikaszó, vidám gyermekzsivaj és kopácsolás köszönti az érkezőt — teljében a  XXIX. Avasújvárosi Néptánc és Népzene Tábor. 

Igen, kopácsolás, hiszen a kézműves foglalkozáson épp színes bőr karkötőt készítenek, amelyeket természetesen haza is visznek, akárcsak a korábban készített Isten hozott feliratú kopogtatókat, a kipingált cseréptányérokat (ki a hagyományos vámfalui színeket és mintákat vette alapul, ki teljesen szabadjára engedte fantáziáját és színezőkedvét), képkereteket. 

A festésbe egyébként annyira belejöttek, hogy még egy tábori zászlót készítettek — de belejöttek a folyamatos játszásba és mozgásba is, valóban szüntelenül nyüzsgő hangyaboly a Bodó Camp egész területe, s talán csak a népdal–, valamint a citeraoktatás ideje alatt csendesednek kicsit. 

A táncoktatás három helyszínen is zajlik: a legkisebbek a szatmári és moldvai táncok lépéseit tanulják, a nagyobbak a somogyi táncokkal, míg a nagyok a magyarpalatkai sűrűvel ismerkednek — s ha ennyi tánc még nem lenne elég (és persze, hogy nem elég), esténként a táncházban is járják még. 

A tánclépések és kézműveskedés mellett a népviseletek világával is megismerkedtek Popa Zsolt interaktív és nagyon vicces, mindenki számára szórakoztató viseletbemutatóján — a viseletek világa és jelzésrendszere nem csak ámulatba ejtette a lurkókat, de egymás szavába vágva ontották a kérdéseket özönét, amelyekre a nagyok alig győztek válaszolni.

S bár nehéz elfogadni, a rengeteg játszást, mozgást, önfeledt szórakozást — szinte folyamatos muzsikaszó kíséretében — abbahagyni, lassan közeledik a tábor vége: szombaton délután 17 órától hagyományosan a Gálaműsorral és tábortűzzel búcsúznak egymástól.

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videók:a Bokréta Néptánccsoport és a szerző felvételei)