Egyesek szerint Európa vereséget szenvedett, mások szerint csak csatát vesztett. Bármelyik állítás az igaz, az öreg kontinens olyan változások előtt áll, amelyek teljesen meg fogják változtatni az arculatát. De ez sem minden. Napról napra tapasztaljuk, hogy az Európai Unió tagországai, amelyek az utóbbi években kezdtek jobban együttműködni, kezdtek barátkozni és jó kapcsolatokat kialakítani, a migránsválság beállta óta kezdenek ujjal mutogatni egymásra, kezdik egymást felelőssé tenni a kialakult helyzetért, sőt tagországokon belül is feszültség alakul ki csoportosulások, közösségek között. Vannak, akik azt példázzák, hogy a hajdani nagy népvándorlás idején az Európába bevándorolt népek nem a legcivilizáltabb módon haladtak át az útjukba eső országokon: raboltak, pusztítottak, vérengzések is voltak, ezek a népek is a jobb megélhetés miatt vándoroltak, és köztük voltak a mi magyar őseink is. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt, hogy a nagy népvándorlások idején volt egy feltétele a megmaradásnak. Csak azok a vándorló népek maradtak meg a történelem viharában és tudtak letelepedni, országot alapítani, amelyek elhagyták pogány hitüket, és felvették a kereszténységet. Azok a nomád népek, amelyek megtartották pogány vallásukat, elpusztultak. Természetesen más a helyzet a jelenlegi népvándorlással. A délről érkező, többnyire iszlám vallást gyakorló bevándorlók nem ritkán lakott területekre érkeznek, hanem évezredes keresztény kultúrát felhalmozott országokba. A keresztény és az iszlám közösségek sohasem fognak békességben megélni egymás mellett. A keresztény vallás a hit-remény-szeretetre épül, az iszlám viszont a saját vallását mindenek felé emeli, és aki azt nem ismeri el, azt képes bármilyen módon elpusztítani. Ilyen alapon próbáljuk meg elképzelni, mi vár Európára, ha ott erős iszlám közösségek fognak kialakulni.

Elek György