Izgatott várakozás előzte meg a néptánc flashmobot a szatmárnémeti karácsonyi vásárban, amely technikai okok miatt kicsit később kezdődött ugyan, ám ez semmit nem vont le abból az örömből, amellyel a teret megtöltő nézők várták. 

Volt aki a tavalyi villámcsődület élményével érkezett, volt aki az új iránti kíváncsisággal, sokan illették elismerő szavakkal a kezdeményezést; azt, hogy hagyomány teremtődik belőle, hiszen valahol mindenki érezte: a megyebeli néptáncosok ajándéka neki szól — vagy ahogy egy idősebb úr fogalmazott: „más ez, mint amikor fent a színpadon táncolnak, itt vannak karnyújtásnyira, közöttünk.”

Majd' 150 néptáncos sétált be a vásárba — az ötletgazda Szamoshát Néptáncegyüttes mellett az avasújvárosi Bokréta, a szilágyszéri Kukurók, a pusztadaróci Pünkösdi Rózsák, a Röpike, a lelei Nemesek, a bogdándi Rozsmalit, a börvelyi Gyöngyvirág, valamint a zilahi Terbete — zömében szatmári népviseletben s kezdte a szatmári rendet a Járom zenekar muzsikájára. 
A legények verbunkosa megrezegtette a levegőt, a csárdás, friss csárdás pörgő ritmusa és cifrázások pedig még a fényfüzérek égőit is — örömtánc volt a javából: az ajándékot adó néptáncosok és az ajándékot kapó nézők számára is. Éppen ezért talán nem is igen lehet csodálkozni azon, hogy utóbbiak olyan szoros gyűrűbe fogták őket, ami  a pörgés – forgást, ugrást is akadályozta helyenként. 
A villámcsődület a Csendes éj közös eléneklésével, majd fényképezkedéssel zárult, ám a táncosok ezt követően sem köszöntek el egymástól: a szervezők jóvoltából zsíros kenyérrel – forró teával pótolták az elhasznált energiákat.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: a szerző és Kőrösi Zsolt felvételei)