A nyár folyamán elmaradtak azok a közkedvelt rendezvények, amelyeknek a színpadain hagyományosan táncra perdültek, s bemutathatták nemcsak a különböző tájegységek lépéseit, de viseleteit is; másrészt igencsak korlátozódtak a táncpróbák és tánctanulási lehetőségek is. Persze a korlátozások ellenére azért csak akadt egy-egy alkalom, kisebb rendezvény, ahol — az előírások betartásával, szabadtéren — „megmozgathatták” magukat, a nyár elmúltával azonban ezek a lehetőségek is elmúltak, s ez egyfajta (a megszokottnál jóval korábbi, hiszen még csak októbert írunk) éves mérlegvonásra késztette a Röpike Néptánccsoportot vezető Kása Melinda és Zsolt oktató házaspárt. „Amilyen pörgősen-táncosan indítottuk az új évet januárban a vándortáncházasoknak a Lépésházban megtartott találkozójával, amelyre több mint 200 néptáncos fiatal gyűlt egybe, úgy beszűkültek aztán a lehetőségeink a járvány miatt, s hosszú hónapokig sem fellépési, sem gyakorlási lehetőségünk nem volt. Persze igyekeztünk ezt az időt is hasznosan tölteni, online gyakorlással, de az csak nem volt az igazi — aztán szerencsére beköszöntött a jó idő, enyhültek valamelyest a korlátozások, például a táncosainkkal el tudtunk kirándulni a néptáncmozgalom szülőhelyére, Székre. De lehetőség adódott egy párnapos képzésre is, amelynek keretében András Lóránd néptáncoktató barátunk — felcsíki emberként is — tanított a felcsíki táncok általunk eddig kevésbé ismert lépéseire — a képzés után pedig zenekaros fellépés keretében, a nagyváradi Soroglya zenekar muzsikájára mutatták be a koreográfiát a Röpike táncosai, mindezt a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően” — sorolják. Örömmel teszik hozzá: a Röpike utánpótlásnak is csoport jellege van már, köszönhetően a leányok szatmári népviseletének, amit szintén bemutattak a nagyközönségnek a Hagyományok Napján, valamint az október elején megrendezett Patóházi Magyar Napokon.