Messzire elhallatszott a gyermekzsivaj és vidáman csilingelő nevetés hétfőn kora délelőtt a Szejke-tanyáról, ahol a Mircea Eliade Általános Iskola magyar tannyelvű elemista kisdiákjai fedezték fel, játszották újra a hagyományos népi játékokat. 

Mint azt Gábrus Andrea (előkészítő), Mihali Tünde (első osztály), Kováts Éva (második osztály), Koncz Tünde (harmadik osztály) és Román Melinda (negyedik osztály) tanító néniktől megtudtuk, első alkalommal szervezték ilyen rendezvényt, a Communitas Alapítvány támogatásával, s a cél nem csak az volt, hogy a kisdiákokat kimozdítsák az iskolapadból, kihozzák az épület falai közül, hanem hogy megismerkedjenek eleink játékaival — azzal a világgal, amikor nemhogy táblagép, számítógép és okostelefon nem volt, de még csak vezetékes távbeszélő sem, ellenben az aprónépek sokkal több időt töltöttek együtt, és játszással. 

Nos, szerencsére csak a korok változnak, a gyermekek nem — mérhetetlen örömmel szaladgáltak a ragyogó napsütésben, Kása Zsolt néptáncoktató vezetésével járték a népi gyermekjátékok lépéseit; próbálgattak egyszerre lépni a mocsárjáró-talpakon, megtartani egyensúlyukat a gólyalábakon és a kerek libikókán, a kisebbek előbb rácsodálkoztak a hintalovakra, hiszen ilyet csak rajzfilmekben, fényképeken láttak csak, de aztán gyorsan rá is ültek; nagy sikere volt a fából készült csúszdának és a talicskázásnak, mint ahogy a csapatversenyeknek is. Boldizsár Edmond testnevelőtanár volt a döntőbírója a labdaadogatásnak, a stafétaátadásnak, métának, a harsogó nevetéssel fűszerezett zsákban ugrásnak és kötélhúzásnak — és mint ahogy a versenyek rendje s módja szerint dukál, a győztes csapatok érmeket és kupákat kaptak, de üres kézzel senki nem tért haza, ugyanis minden gyerkőc oklevélben és ajándékban részesült. 

Az elhasznált energiákat hagyományos zsíros kenyér, vörös hagyma, tea – uzsonnával, majd aztán ízletes ebéddel pótolták, hiszen a vidám program a kora délutánba nyúlt, s bizony a gyermekeket igencsak nógatva lehetett rávenni a hazamenésre. 
„A Szejke-tanya udvaránál megfelelőbb helyszínt keresve sem találtunk volna, mint ahogy vendégszeretőbb házigazdát sem a Borókagyökér Egyesületnél. Köszönjük nekik a szíves látást, mint ahogy a szülők támogatását is.” – fogalmaztak a pedagógusok, hozzátéve: mindenképp szeretnének folytatást is a rendezvénynek. 

Szabó Kinga Mária