Ilyenkor a népnyelv Mátyás-ugrással számol, szökőévben a névnapot 25-én ünneplik. Mátyás napja van, a népi megfigyelések szerint pedig Jégtörő Mátyás napja, akiről úgy tartják, hogy ha talál, ront, ha nem talál, csinál. Jeget. Székely vidékeken úgy tartják, az a tréfás hiedelem járja, hogy ha nem indul meg ezen a napon a folyókon a jégzajlás, akkor Mátyás pár hétre éleztetni adta a jégtörő csákányát.

Mátyás-csuka

Ugyanakkor Mátyás az, aki elviszi a havat, s szűrjének az ujjából kiereszti a pacsirtákat. Az emberek képzelete kapcsolatot teremtett Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között, így lett az egyház Szent Mátyás apostolából a hétköznapi emberek Jégtörő Mátyása, mondván, hogy „az ő szekercéje töri meg a jeget és ezzel a tél hatalmát”. A néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat az ég madarainak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre is meg a tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Az árpára és palántákra termő-, de a baromfiültetésre üresnap, az e napi tojásban nincs termőmag. Egyes vidékeken úgy tartják, a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő pedig savanyú lesz. Viszont a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés horgászat előjele. E napon ívnak a csukák, az ekkor fogott halat mátyáscsukának nevezik.