„Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. Mi azonban építettük a várfalat, és már az egész várfal elkészült félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott” — hirdette Isten igéjét Kaszaniczki Csongor erdődi lelkipásztor Nehémiás könyve 3. és 4. fejezetének válogatott versei alapján. Miközben Nehemiás könyvét olvassuk, elgondolkodhatunk azon, hogy honnan volt ilyen akaratereje, szolgáló szándéka. Miből táplálkozva tudta otthagyni jól jövedelmező, kényelmes állását az idegen uralkodónál, és miből merítve tudott hazatérni, választva a kemény munkát, az ellenséggel való szembenézést, a kigúnyolást? Ez számunkra, korunk emberének már szinte érthetetlen. Ha ma valaki hasonlót tenne, egy ügyért, egy szolgálatért, Isten tervének előbbre viteléért a rosszabbat választaná, akkor minden bizonnyal nagyon sokan megmosolyognák, vagy legalábbis csodálkoznának, és nem értenék. Mert ma valahogy nincsenek vagy csak nagyon kevés esetben vannak ilyen nehémiási, közügyért történő áldozatvállalások, amikor nem magunkért, hanem másokért cselekszünk. Erre van ma is szükség, önzetlenül tenni, cselekedni, szolgálni — mondta a prédikátor.

Az igehirdetést követően ünnepi beszédet mondtak Keresztes Ágnes és Méhes Katalin színművészek, a Harag György Társulat tagjai. Következett egy ünnepi műsor az erdődi iskola diákjai, valamint a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai részéről: Ács Evelin, Kádár Adrienne, Loga Szilárd, Győrfi Gergő (Szatmárnémeti Református Gimnázium), Nagy Jázmin (Bălcescu–Petőfi Általános Iskola), Tamás Dóra (Kölcsey Ferenc Főgimnázium), Kocsis Erik, Csorvási Panka (Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum), Tóth Eszter, Kozma Máté (Aurel Popp Művészeti Líceum). Az előadást rendezte: Keresztes Ágnes. Felkészítő tanárok: Gál Gyöngyi, Lovász Erzsébet, Heinrich Andrea és Varga Bressel Christiane. A megemlékezés koszorúzással ért véget a templom előtti Petőfi–Szendrey-szobornál. refszatmar.eu