Vasárnap este Szent István és az államalapítás napja alkalmával tizenkettedik alkalommal lobbant fel a „lármatűz” a szatmárhegyi Kápolnadombon, ahol régi magyar hagyományokat elevenítettek fel.

A szatmári síkság fölé magasodó Kápolnadomb különleges helyszínt teremt egy ünnepség számára, mert semmi sem takarja a távoli láthatárt és a hatalmas csillagos égboltot, csak a lármatűz csóvái világítanak. Közben a táltosdob ütemes pergése segít megnyugodni, elmélyülni. Miután a dob elhallgatott Juhász Károly beszélt az ünnep jelentőségéről, aki több mint egy évtizede megszervezi az ünnepséget. „Az ünnepséggel a keresztény magyar állam megalapításáról emlékezünk meg rendhagyó módon, hiszen a lármatűz meggyújtásával egy régi magyar hagyományt is szeretnénk feléleszteni. A tűzrakásnak kettős szimbolikája van, a középkorban jelző szerepe volt, veszedelem idején a falvak ezzel üzentek egymásnak, ugyanakkor évezredes kultikus szertartás-jellege is van a kereszténység előtti időkből”. Köszönetet mondott mindazoknak, akiknek még van erejük azon munkálkodni, hogy a legősibb szellemi hagyományokat újjáélesszék, ami valaha a legnagyobb megtartó erőt jelentette a nemzet számára.

Honfoglalás kori hagyományok

Akkerman Antal honfoglalás kori magyar viseletbe öltözve tisztelte meg az ünnepséget. Fehér vászon inget és nadrágot viselt, hátára báránybőrt vetett, derekára tegezt, szarukürtöt kötött, fejét csúcsos süveggel fedte. Ő a Tonuz elnevezésű szatmári hagyományőrző csoportosulás nevében beszélt, melynek tagjai, amint elmondta, a honfoglalás kori hagyományokat igyekeznek gyakorolni. A Tonuz a vadkant jeleníti meg, mint a régi hagyomány egyik segítő állatát. A monda szerint Szatmár régen mocsaras vidék lévén, talán egyik legjellemzőbb állata a vadkan. Tonuzoba vitéz besenyő törzsfő volt István király korában. A beszédeket követően az összegyűltek felállva és tekintetükkel a tűzbe mélyedve énekelték a Magyar Himnusz sorait. Táltos dalok hangzottak fel a dob ütemére és a tűz ropogása által kísérve, majd Szatmári Elemér pusztadaróci református lelkipásztor szép férfihangján énekelte vidékeink magyar népdalait, a hallgatóságból is sokan kaptak kedvet az énekléshez.

 Pándi Annamária