Minden évben elmondjuk, hogy március 15. az egyik legnagyobb magyar ünnep. Nem elég csak kimondani, hanem tenni is kell azért, hogy úgy legyen, tenni is kell azért, hogy az 1848-ban megálmodott szabadság végre megvalósuljon. Ha őszintén elgondolkozunk, még mindig csak ott tartunk, hogy felidézzük az akkori eseményeket, felsoroljuk, hogy mi az, ami még mindig nem valósult meg a Petőfiék által megfogalmazott 12 pontból, elmondjuk, hogy: Talpra magyar…, és másnaptól minden megy tovább a megszokott módon. Itt az idő, hogy túllépjünk a múlton, megőrizzük abból azt, ami jó volt, és társítsuk hozzá a jelenkori elvárásainkat. Mert ma már nem az a fontos, hogy mi volt régen, hanem az, hogy most mi van, és most milyen irányba tartunk. A „márciusi ifjak” legfőbb célja a nemzeti egység megteremtése és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ez a két cél még mindig megvalósításra vár. A Szatmár megyei (köztük a nagykárolyi) magyaroknak is ez a céljuk. Úgy kell megteremteni a nemzeti egységet és a nemzeti függetlenséget, hogy tartsuk tiszteletben a velünk együtt élő nemzetiségek egységét és függetlenségét. Nagykárolyban és környékén nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy együtt kell éljenek magyarok, románok, svábok és cigányok. 1848–49-ben is ott voltak ezeknek a nemzeteknek az ősei, akik azért harcoltak, sokan közülük azért áldozták az életüket, hogy az utódaiknak jobb életük legyen. A történelem azóta sokszor megpróbálta még ezeket a népeket, de végre fel kell nőni oda, hogy tanuljunk a múlt összes hibájából, és teremtsük meg végre az azóta is szüntelen szabadságot, jólétet, a békés együttélés feltételeit. A múltba mindig vissza kell nézni, meg kell ismerjük történelmünket, hogy erőt merítsünk őseink bátorságából, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi a mában élünk, azt kell tennünk, amit a jelen megkövetel. Meg kell értetnünk ellenfeleinkkel, hogy a harcok nem visznek előre, csak a megbékélés, és a közös nehézségeink elleni közös fellépés hozza meg a várt eredményeket. Harminc évvel ezelőtt a kitervelt módon egymás ellen uszított emberek rontották meg az ünnep méltóságát, most egy világra szóló járvány gördít akadályt az elé, hogy méltóképpen emlékezzünk a múltra, békében és megértésben éljük meg a jelent, és tervezzük a közös jövőt.

Kovács Jenő,

Nagykároly polgármestere