Újabb helyhatósági és parlamenti választásokra készül Románia. Mindenki a választások tétjéről beszél, bár nem igazán esik szó arról, hogy kinek nagyobb a tét: a választópolgároknak vagy a politikusoknak? Érdemes lenne elemezni egy kicsit a huszonöt évvel ezelőtti és a mostani helyzet közötti hasonlóságokat és különbségeket. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor még nem igazán voltak demokrata politikusok és a választók még hittek a változás lehetőségében, mindenkit a lelkesedés jellemzett és a tenni akarás hatott át. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy a politizálni akarók nem a közösségért akarnak tevékenykedni. Nem gondoltak arra, hogy politikusként egy egész életet meghatározó tisztségekhez lehet jutni és meg lehet gazdagodni. Mindenki tette a dolgát, hogy bekövetkezzenek a szükséges változások. Ezeknek a változásokért munkálkodó, lelkesedéstől hajtott közéleti személyiségeknek az utolsó mohikánjai is visszavonulnak, helyüket egy olyan korosztály képviselői veszik át, akik közül sokan már az 1989-es események után születtek, nem lehet azzal vádolni őket, hogy a kommunista rendszer neveltjei. Ez a generáció lényegesen különbözik a most leköszönő generációtól. Rájuk már nem jellemző a lelkesedés. Csak akkor önkénteskednek, ha tudják, hogy annak majd beérik a gyümölcse. Nem azzal kezdik a pályafutásukat, hogy előbb tanulnak, majd egy komolyabb munkahelyen tapasztalatokat szereznek és csak egy megfelelő tudással és tapasztalattal kezdenek el politizálni, hanem hűbelebalázs módra beleugranak a politikába vagy a közéleti feladatok ellátásába. A politikusok és a közigazgatásban eddig tevékenykedők nagy részét ilyen-olyan korrupciós ügyekért elítélték, de ezt még sokkal megtehetnék. Ezek közül nagyon sokan felsőfokú tanulmányokat végeztek, munkahelyi tapasztalatuk is van. Milyen jövőt fognak biztosítani azok a most előre törő fiatalok, akik a diplomáikat megvásárolták vagy politikai nyomásra szerezték meg, egy igazit még nem dolgoztak, mert a legtöbbnek olyan munkahelye volt, amit politikai alku eredményeként foglalták el? Olyan fiatalok vesznek át közigazgatási és törvényhozói szerepet, akiknek egyáltalán nem érdekük a köz szolgálata, csak a személyes ambíciók és a karrierizmus vezérlik őket, mert így lehet csak felemelkedni. Ennek a korosztálynak a felemelkedése eredményezte azt, hogy ma már a munkának nincs becsülete, hogy a tisztességes embert eltapossák, jobb esetben háttérbe szorítják. Még mindig divat, hogy akinek nem sikerül a tervét itthon megvalósítania, az külföldön próbálkozik, de a legtöbbnek ott sem sikerül, visszajönni nem engedi meg a méltósága, ezért olyan munkát vállal, amilyenről itthon hallani sem akart. A nemzedékváltás elkerülhetetlen, hiszen az idő múlik, aki nem adja át a stafétabotot, az majd elejti azt. Érdemes viszont elgondolkodni azon is, hogy: nem csak az idősebb nemzedék látja rosszul a dolgokat. Könnyen meglehet, hogy az, amit a fiatalok tesznek, az a jó, csak az idősebbek már nem értik meg a kor kihívásait. Ha mégse jó az, amit a fiatalok tesznek, azért az idősebb nemzedék is felelős, hiszen ők nevelték az új generációt.

Elek György