Amint arról az egyházmegyei főpásztor a szentmise végi hozzászólásában értekezett, a tanároknak, pedagógusoknak nem valamit, hanem valakit kell tanítaniuk. „A legfontosabb, hogy szeretettel kell a diákok felé közeledni. A szülőknek pedig szeretném megköszönni, hogy keresztény iskolát választottak gyerekeik számára, és a katolikus líceumba íratták be őket tanulni” – kívánt szép tanévet az iskolakezdőknek a püspök, aki tréfásan elismerte, hogy a ballagás és a tanévzáró alkalmával nagyobb az öröm és a taps, mint a tanévnyitó során, de az iskolakezdés az első lépés a diplomaosztó felé.

Kocsis Alíz, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum igazgatónője is eredményes tanévet kívánt a diákoknak. Mint mondta, a 2022/23-as tanévben az iskola egy előkészítővel és két kilencedik osztállyal kezdi meg működését. „Legszebb reményeinkben az iskola olyan intézmény, amely biztonságot nyújt a diákok számára, és segít nekik tehetségük gondozásában, maximális kibontakozásában. Tudom és hiszem, hogy iskolánk minden tanára, munkatársa ennek az elvnek a mentén kezdi meg a tanévet, és dolgozik majd folyamatosan” – emelte ki ünnepi felszólalásában az intézményvezető.

Nehéz éveken vagyunk túl

Kocsis emlékeztetett, hogy sajnos ez az idei immár a negyedik tanév, amely nem a rendes kerékvágásban indul, nem a korábban megszokott, jól bevált keretek mentén halad. „Ha visszatekintünk az utóbbi időszakra, idei végzőseinknek, a nyolcadikosoknak és a tizenkettedikeseknek eddig egyetlen olyan tanévet sem sikerült elvégezniük, amely a jól megszokott módon strukturálódott volna” – fejezte ki sajnálatát az igazgatónő. A normális munka kerékkötőiként az intézményvezető a kirobbant világjárvány veszélyeit, a felmerült energiaválságot, vagy éppen a kellőképpen ki nem dolgozott tanügyi reformokat említette. Ezek az elmúlt időszakban nem csak az iskolakezdésre, de az egész tanév menetére rányomták súlyos bélyegüket. Ennek eredményeképpen folyamatosan megoldandó problémák sora, felmerülő kérdések, bizonytalanság és felborult rend jellemezte a tanügyi munkát. Ezek nem csak a diákokra, hanem a szülőkre és a pedagógusokra is egyaránt komoly nyomást gyakoroltak. „Ha visszatekintünk az eltelt évekre, számba vehetjük, hogy mennyi mindent kell folyamatosan magunkkal cipelnünk a tanév során nem csak a valós, fizikai, de a lelki iskolatáskánkban is” – tette hozzá Kocsis, aki arról is beszélt, hogy a fölösleges dolgokat ki kell pakolnunk még most, a kezdetek kezdetén, hogy sem a magunk, sem pedig a társaink életét ne nehezítsük velük.
Az igazgatónő elmesélt egy példabeszédet is: a történet szerint két szerzetes egy-egy facsemetét ápolt. Az egyikük folyamatosan gondozta, de végül az elhullatta leveleit. A másik azt vallotta, hogy a fát a Jóistenre bízza, hiszen azt Ő alkotta, jobban tudja, mire van annak szüksége az életben maradáshoz, a fejlődéshez. Imádkozott és várt. Ebben a tudatban kell nekünk is az Úrra bíznunk magunkat. Az igazgatónő az Istenbe vetett hittel és bizalommal kívánt eredményes tanévet diákoknak, tanároknak egyaránt, és nyitotta meg hivatalosan is az idei iskolai tanévet.

Végh Balázs

Fotók: a szerző felvételei