Oroszhegyi Józsa, Darvai Ferenc és Bem József, Petőfi Sándor — Kolcs község településeit sokkal szorosabb szálak fűzik az 1848–1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz, mint azt a legtöbben gondolnánk. Az viszonylag közismert történet, hogy amikor 1848 decemberében az erdélyi hadműveletek irányításának átvételére indult, Bem József tábornok egy éjszakát és egy napot töltött Szamoskrassón Darvai Ferenc helyi földesúr, parlamenti képviselő vendégeként. Azt viszont már talán csak a helybéliek tudják, hogy hős költőnk, Petőfi Sándor az 1847-es év során többször is megfordult Szamoskóródon a Csabay család vendégeként, Nagykolcs pedig azzal büszkélkedhet, hogy a településen született a márciusi ifjak egyike, Oroszhegyi Józsa orvos, újságíró. És akkor még nem is beszéltünk arról a számtalan hősről, nemzetőrről, akiknek a neveit a kiskolcsi református templom udvarán álló kopjafa örökíti meg.

Érthető tehát, hogy kedd délben nagy számban gyűltek össze az ünneplők a forradalom kitörésének 174. évfordulóján a Darvai-kúria udvarán — két olyan év után, amikor a világjárvány miatt előbb egyáltalán nem, majd csak szigorú korlátozások között emlékezhettünk nemzetünk hőseire. Sajnos az idei ünnepségekre is sötét árnyék vetül: a tőlünk alig néhány száz kilométerre dúló, pusztító háború réme, amelyben nemzettársaink, a kárpátaljai magyarok is érintettek.
„Én magam és mi itt a legtöbben olyan generációk tagjai vagyunk, amelyek készen, azt is mondhatnám, ajándékba kaptuk a szabadságot. Számunka teljesen egyértelmű, hogy szabadok vagyunk, a képviseleti demokrácia szabályai szerint élünk, ahol több módon is elmondhatjuk a véleményünket. Pár héttel ezelőttig abban a meggyőződésben éltünk, hogy a világnak ezen a felén, Európában nem lehet háború. Úgy gondoltuk, hogy a szabadságért napjainkban nem karddal és puskával harcolnak, mint 1848–49-ben” — utalt az ukrajnai harcokra ünnepi beszédében Kallós Zsolt polgármester. „Mi, magyarok szabadságszerető nép vagyunk, ez történelmünk során nagyon sokszor bebizonyosodott…, de mi, magyarok szolidáris nép is vagyunk. Tudom, nincs senki közöttünk, akinek ne szorult volna el a szíve vagy lábadt volna könnybe a szeme a menekültek áradatát látva. Az a kérdés merült fel bennünk, hogy mi hogyan segíthetnénk. Mit tehetnénk csak egyetlen anyáért és gyerekeiért, hogy egy kicsit is könnyebb legyen nekik?” — tette fel a kérdést az elöljáró, köszönetet mondva a rengeteg felajánlásért és adományért, amellyel Kolcs község lakói a menekültek megsegítésére igyekeztek.

Hálát adtak Istennek, mert megtartott kegyeiben

Nem mehetett el beszédében szó nélkül a mellettünk zajló humanitárius katasztrófa mellett Magyar Lóránd parlamenti képviselő sem, aki emlékeztetett: mi, magyarok az oroszoktól még semmi jót nem kaptunk. Sem 1849-ben, sem azt követően. Figyelmeztetett: jogainkért nekünk is ki kell állnunk, például azzal, hogy a közelgő népszámláláson felvállaljuk magyarságunkat, vagy éppen azzal, hogy részt veszünk a magyarországi törvényhozási választásokon: „Az elmúlt 12 esztendőben minden egyes pillanatban éreztük a magyar kormány kiállását. Az áprilisi választás során nem csak Magyarország sorsáról, hanem a már bizonyított nemzetpolitikai irány folytatásáról, így közvetve minden Kárpát-medencében élő magyar ember jövőjéről döntünk” — jelentette ki.
„Aki Istent választja, az a békét és az életet választja” — bátorította korábban a jelenlévőket Erdei Árva István szamoskóródi református lelkipásztor, míg Mihály Lehel szamoskrassói lelkész vendégeként Kiss József, a Szatmár-Németi Református Egyházközség lelkészének, a szatmári egyházkerület főjegyzőjének ünnepi istentiszteletén hálát mondhattak Istennek, amiért 174 évvel az 1848-es forradalom után is megtartotta kegyeiben a magyarságot. Bibliai igével, a zsidókhoz írt levél 10. részének 39. versével foglalta össze az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemiségét és üzenetét Apjok Artúr nagykolcsi református lelkipásztor: „De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elessünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Az ünnepség folytatásaként a Bem József Általános Iskola diákjainak lélekemelő és megindító előadását tapsolhatta meg a nagyérdemű, majd Kallós Zsolt, Magyar Lóránd és a megemlékezők megkoszorúzták Bem József mellszobrát a Darvai-kúria udvarán. Korábban ugyanezt tették a Petőfi Sándor-emléktáblánál a szamoskóródi parókia épületénél, a két világháború hőseinek emlékművénél a helybéli református templom udvarán, majd a világháborúk áldozatainak emléktáblájánál a dobrácsapáti templomkertben, a szabadságharc hősei előtt tisztelgő kopjafánál a kiskolcsi református templom udvarán, majd Oroszhegyi Józsa emléktáblájánál a nagykolcsi templom előterében.
Mert Kolcs község szorosan kapcsolódik az 1848–49-es szabadságharchoz. És ez a kapcsolat nagyon is élő, amíg ilyen nagy számban emlékeznek és tisztelegnek a helybéliek.

Kocsis Zoltán