Ezen a héten megint volt egy olyan döntés a képviselők előtt, amelyiknek megszavazása vagy elutasítása helyett inkább kivonultak az RMDSZ-es politikusok (is), úgyhogy gondoltam most már megírom, miért tartom ezt a népszavazás után a második legsunyibb politikusi húzásnak.

Az ilyenfajta, szavazástól távolmaradásokat mindig meg lehet magyarázni, mindig meg is szokták, biztos ezt is meg fogják. Viszont, ha egy másik prizmán át nézzük a dolgot, mindjárt más a helyzet. Ez a prizma legyen ez alkalommal a négyévente megtartott parlamenti választás, de lehetne az önkormányzati, vagy a jövőre esedékes europarlamenti is, amikor a szövetségi politikusok voksra buzdítják a népet. Az ilyenkor alkalmazott szövegkörnyezetben szokott szerepelni az, hogy szavazni állampolgári kötelesség, meg hogy aki nem szavaz, annak nincs szava és hasonlók. Mi meg megyünk ingyen és bérmentve és szavazunk olyanokra, akiket méltónak tartunk arra, hogy a törvényhozásban szavazzanak, nem kis fizetségért, ám ők mégsem teszik. Ha mi nem megyünk el szavazni, akkor érdektelen, közösségünkért tenni nem akaró, felelőtlen emberek vagyunk, ha ők nem szavaznak, akkor viszont taktikus, erényes politikusok. Milyen dolog az, hogy nem csinálják azt, amire a szavazóktól megbízást kaptak, amiért a szavazók pénzéből fizetve vannak?! Milyen dolog az, hogy nem mernek állást foglalni fontos vagy kevésbé fontos ügyekben?! Ahelyett például, hogy a Năstase-féle Zambaccian ügyben újra véleményt nyilvánítanának a főügyész kérésére, inkább kivonultak, és meghátrálnak akkor is, amikor nem a PSD vadászbombázón a célkereszt, hanem az ártalmatlannak tűnő szabadfoglalkozásúakkal, művészekkel kapcsolatban kellett volna szavazniuk. És most sem merték azt mondani, hogy akarják-e a köztévé élére Stelian Tănasét vagy sem, inkább hátat fordítottak a szavazógomboknak. Nem azzal van a baj, hogy mennyire fontos vagy kevésbé fontos az ország vagy a magyarság számára az ügy, amelyikben szavazniuk kell, hanem azzal, hogy helyette kivonulnak: nem végzik becsületesen a dolgukat, tőlünk viszont elvárják.

Princz Csaba