Külső szemlélő számára osztatlannak tűnik a szatmárnémeti, új főtéri, hiper-szuper zenés, fényjátékos, medence nélküli szökőkút sikere — de nem az. A közelben lakók közül nagyon sokakat zavar a minduntalan megszólaló zene, az egész napos csobogás, locsogás, ami a víz spriccelésével jár, illetve sokkal hangosabb lett a tér, mióta működik a szökőkút, és sikkes lett a vízsugarak közé beszaladni, a hideg fröccsenések okán sikongatni, visítani, kiabálni.

Minden bizonnyal a városházára is érkezett be panasz a szökőkút okozta zajszennyezés miatt, mint ahogy lapunkat is megkeresték főtérre néző ablakú lakásban lakó olvasók, hogy — finoman szólva — nem felhőtlen a lakók-szökőkút viszony. Az már nagyjából világos a lakók számára, hogy semmi nem tiltja a szökőkútba ruhában való beszaladást, és közterületen vizesnek lenni sem tilos, úgyhogy elejét venni a szökőkúttal való szórakozásnak nemigen lehet. Ami jó lenne, és ami enyhítene a szökőkút okozta jelenség lakókra gyakorolt nyomásán, az az, ha nem egymás után következnének a vízsugarak játékát kísérő zeneszámok, hanem óránként csak egy hangzana fel. Így kevésbé utáltatnák meg az amúgy kellemes zenét a környéken lakókkal.

Könnyű azoknak — és talán nem is értenek egyet az új központban lakók zokszavával —, akik másfelé laknak a városban, hiszen ők csak akkor hallják a szökőkutat és annak kísérő zajait, ha kimennek a főtérre, és annyi ideig hallják, amíg kedvük tartja, hiszen ha megunták, csak hazamennek, és kész. Az új központban lakóknak nincs hová hazamenniük a szökőkút zajai elől, nekik ez ott van egész nap.

Szóval ha kicsit alábbhagy a szökőkút körüli felhajtás, és már nem lesz annyira nagy szám ez a köztéri újdonság, jó lenne ritkítani a zenelejátszás gyakoriságán is. De ha ez már holnap megtehető lenne, a főtérre néző ablakok mögött lakók szerint az sem lenne baj…

Princz Csaba