Tragikus események helyszíne volt a tasnádi Petru Maior utca környéke: betonlapok dőltek egy építkezésen játszó kisfiúra — órákkal később találtak rá, életét már nem lehetett megmenteni.

A vakáció rengeteg (zömében felnőtt nélküli) szabadidőt jelent, s ezzel együtt azt is, hogy a gyerkőcök sokkal több balesetveszélynek vannak kitéve, melyek könnyen tragédiába torkollhatnak. Ez történt szombaton késő délután Tasnádon, a Petru Maior utca környékén — a hétéves kisfiú szokás szerint az utcán játszott, és a házimunkával elfoglalt édesanyja számára semmi szokatlan nem volt abban, hogy nincs a szeme előtt, szürkületkor azonban a keresésére indult, hiszen addigra mindig hazament a játszásból. Az egyre inkább aggódó anyához szomszédok is csatlakoztak, közösen fésülték át a környéket, mígnem egy közelben lévő építkezési területen megtalálták a kómában lévő gyermeket, akinek az életét minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megmenteniük az orvosoknak. A helyszínre kiérkező rendőrség gyanús halálesetként kezeli az ügyet, és vizsgálatot indított a tragédia pontos körülményeinek kiderítése érdekében — ez azonban nem biztos, hogy sikerülni fog, úgy tűnik ugyanis, hogy a fiúcska egyedül játszott az építkezésen, és szinte lehetetlen megállapítani, megbotlott-e, s nekiesett a betonlapstócnak, ami aztán rádőlt, vagy esetleg a rosszul egymásra fektetett lapok maguktól „indultak meg”; mint ahogy azt sem lehet tudni, mikor is történt a szerencsétlenség, hiszen csak hosszú órák elteltével találtak rá.

Biztonságos vakációzás és néhány szabály

A nyári hónapok nagyon sokszor felnőtt felügyelete nélküli szabadsággal járnak együtt, hiszen a szülők szabadsága lényegesen rövidebb, mint a nagyvakáció, s nincsenek minden családban „vidéki nagyszülők”, akikhez el lehet küldeni a gyerkőcöket. Annak érdekében, hogy a vakáció valóban gondtalan és minden problémától mentes legyen, fontos, hogy a szülők felkészítsék csemetéiket a rájuk leselkedő esetleges veszélyekre, ugyanis (bármennyire unalomig ismerten hangzik) a vakációk napjaiban jelentősen megnő a gyermekek veszélyeztetettsége, kezdve a közlekedési balesetektől, az otthoni, játszás közbeni baleseteken át akár az áldozattá válásig.

A gyerkőcök sokkal gyakrabban (és sokszor csapatosan) jelennek meg a közterületeken, a parkokban, játszótereken és az utak mentén, a legtöbbször biciklizve vagy épp gördeszkázva, görkorizva — no meg kialakított játszó- vagy szabadidős terek hiányában olyan helyeken, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Nem véletlen, hogy ezekben a hónapokban ugrásszerűen megnő a gyermekbalesetek száma, melyek zöme biciklis baleset, a legérintettebb korosztály pedig a 10–14 éveseké. A rendőrség arra kéri a szülőket, hogy tanítsák meg a gyerekeiknek és tudatosítsák bennük a legfontosabb közlekedési szabályokat; a közlekedőket pedig arra: vegyék figyelembe, hogy az ifjak közlekedése gyakran kiszámíthatatlan, sokszor nincs veszélyérzetük, és teljesen másként látják a világot, időnként kalandot keresve minden észlelt dologban. Ha pedig olyan helyeken (például Kubik, vasúti sínek, építkezési területek) látnak időt múlató gyermekeket, kiskamaszokat, ahol tényleg nincs mit keressenek, szóljanak rájuk, magyarázzák el nekik, milyen veszélyeknek teszik ki magukat, és szánják rá azt a pár percet s várják meg, amíg felkerekednek és elindulnak egy valamivel biztonságosabb játszóhely felé.

A szülők által unalomig ismert jó tanács (mégis minden évben emlékeztetni kell őket): főleg kisebb gyermekeikben tudatosítsák, hogy idegenekben — még ha kedvesek is — ne bízzanak meg, és soha ne menjenek velük sehová, még útbaigazítás céljából sem; ha pedig egyedül vannak otthon, ne nyissanak ajtót és ne engedjenek be a lakásba idegent, még akkor sem, ha valamilyen közszolgáltató (gáz, víz, áram) egyenruháját viseli! De ugyanilyen fontos (és az egyik legnehezebben betartható szabály), hogy értékeikkel ne hivalkodjanak, ne tartsák azokat jól látható helyen és ne adják oda játszótéri, negyedbeli félismerősöknek szemrevételezés céljából. Az pedig magától értetődik — legalábbis a rendőrség szerint —, hogy már az 5–6 évesek is ismerjék az egységes segélyhívó telefonszámát (112), valamint szüleik mobilszámát. A nagyobbak, kiskamaszok esetében már az is fontos, hogy a szülők tudjanak arról, gyermekük hová készül, kivel fogja tölteni az idejét, ezért mikor elmegy otthonról, kérdezzenek rá, hová indul, kivel találkozik, mikor érkezik haza, valamint ismerjék meg barátai nevét, címét, telefonos elérhetőségét is; ha pedig este későig elhúzódik a focizás, játszás vagy mozizás-fagyizás, lehetőség szerint ne egyedül induljanak haza, hanem egymást kísérve.

Szabó Kinga Mária