John Lennon boldogtalan, gyötrelmekkel teli gyermekkora nélkül sosem lett volna Beatles — állítja a nyugati popkultúra egyik legnagyobb ikonjáról készült új életrajzi könyv szerzője.

Francis Kenny liverpooli születésű társadalomtudós több mint 150 könyvet olvasott el a Beatlesről, és az elmúlt öt évben a John Lennonhoz közel álló személyekkel beszélgetett, valamint kutatómunkát végzett. Szerinte ha Lennont vizsgálva eltekintünk a felszíntől, egy depresszív, öngyilkosságra hajlamos személyiséget találunk, akit boldogtalan, gyötrelmekkel teli gyermekkorának élményei kínoztak egész életében. A kutató szerint az énekes-dalszerző életét a Beatles mentette meg. A világ egyik leghíresebb bandája sosem alakult volna meg, vagy vált volna oly jelentőssé Lennon magánya és boldogtalansága nélkül. Az énekes gyermekkora gazdag táptalajnak bizonyult Lennon zsenialitásának kibontakozásához, amely számos verset és dalt adott a világnak. Költészete, szavai, rajzai és mindenekelőtt a Beatles ellenszer volt, a depresszióból való menekülés lehetséges útja Francis Kenny szerint. Könyvében a szerző sok eddig nem ismert és olykor sokkolónak ható egyszerű tényen keresztül meséli el, mi tette John Lennont azzá, akivé vált, és különös figyelmet szentel belső és külső konfliktusainak. Francis Kenny többek között kiemelte azt, hogy a zenész sikertelen volt az iskolában, elvették imádott édesanyjától és szigorú, tekintélyelvű nagynénjére bízták. Egy középosztálybeli otthonban élt, ami konfliktusokhoz vezetett a banda korai éveiben. Lennon azzal az állandó félelemmel élt, hogy kiközösítik társai, amiért nem felel meg eléggé a liverpooli munkásosztály ideáljának.