Ismerősöm mondta: már a vízcsapot is félve engedi meg, nehogy a szennyezett víz helyett menekült folyjon ki belőle. Valóban túl sokat foglalkozunk a menekültválsággal, de annyira eltérnek a vélemények és annyira szétágaznak az érdekek, hogy nem sok esély van a megoldás megtalálására. A legnagyobb vitát a kvótarendszer bevezetése okozza. Az Európai Unió vezető politikusai le akarják osztani a menekülteket a tagországoknak. Ez már indulásból lehetetlen, hiszen a menekültek célirányosan indultak Németországba és más nyugat-európai országokba, akiket egyszer befogadnak az EU-ba, azoknak ugyanolyan jogaik vannak, mint bármelyik más európainak, nem lehet diktatórikusan azt mondani, hogy márpedig te egy Vaslui megyei faluban fogsz élni. Korábban volt egy olyan elképzelés is, hogy az az ország, amelyik nem hajlandó befogadni a menekülteket, fizessen 6500 eurót fejenként. Talán az lehetett volna ezen országok számára a legjobb megoldás, ha valóban úgy lenne, hogy egyszer fizet egy bizonyos számú menekült után, és többet nem zaklatják. Volt már ilyen. Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor a romániai szászok és svábok magukat menekültekként feltüntetve vándoroltak ki Németországba. Akkor Németország fizetett fejkvótát Romániának, az innen származó összeg jelentősen besegített az államadósság törlesztésébe, de a németek is jól jártak azzal, hogy nőtt a lakosság száma, és pótolták a munkaerőhiányt. A rendszerváltáskor, amikor még jobban megerősödött a kivándorlási hullám, bebizonyosodott, hogy az emberek nem a rendszer elől menekültek, hanem a jobb lét reményében hagyták itt szülőföldjüket.

A délről jövők áradata még nem enyhül, de már egyre több jel utal arra, hogy az ázsiai és afrikai országokból Európába vándorlók sem a rendszer elől menekülnek. Most úgy tűnik, hogy a nagyhatalmak sem akarnak lépéseket tenni azért, hogy a gyökereknél keressék a megoldást.

 Elek György