A helyhatósági választások estéjén sokan fellélegeztek: végre befejeződött a marakodás, a helyes medrébe terelődik az élet. Azok, akik ebben hittek, nagyon tévedtek, ugyanis addig a ,,mindenki mindenki ellen” volt a cél a hatalom megszerzéséért, a választásokat követő két-három hét során viszont a ,,ki kivel?” időszak következik, azoknak a politikai alkudozásoknak az időszaka, amikor a kevesebb szavazatokat kapott pártok igyekeznek többséget alkotni a nagyobb pártokkal, hogy megszerezzék az alpolgármesteri széket. Azok, akik a választási kampány idején tücsköt-bogarat kiabáltak egymásra, most a legnagyobb alázattal, békésen, az összefogás látszólagos nagy akaratával közelednek egymáshoz, hogy közösen tegyenek meg mindent a lakosság érdekében. Én a választásokat úgy nézem, mint a focimeccseket, amelyeken nem az a csapat a győztes, amelyik a legszebb játékot mutatja, hanem az, amelyik a legtöbb gólt rúgja. Az idei helyhatósági választásokat sem a szabályszerű, tisztességes játék jellemezte, hanem a becsúszások, a lesek stb. Lehetne elemezni, hogy melyik polgármester milyen cselekkel győzött, de mint ahogy említettem, még nem ért véget a játszma, meg kell alakuljon a helyi tanács és alpolgármestert kell választani.

Az egyfordulós választásoknak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Előnynek is, hátránynak is lehet tekinteni azt, hogy akár huszonöt százalékos támogatottsággal is lehet egy jelöltből polgármester. Tudni kell viszont azt, hogy a polgármester feladata a tanácsi határozatoknak a végrehajtása. Könnyen előfordulhat, hogy a tanácsban nem a polgármester pártja alkot majd többséget, ő viszont a többség akaratát kell majd végrehajtsa. Magára adó választópolgár a kampány idején csak mosolyogni tud a polgármesterjelöltek fellegek közt járó ígéretein, hiszen egy végrehajtó nem ígérhet. Gyakran kerülnek nehéz helyzetbe azok a polgármesterek, akik kampány idején alkut kötnek egyik-másik politikai párttal, hogy amennyiben őt támogatják, biztosítja a párt jelöltjének az alpolgármesteri széket. Sokszor előfordult már — hasonlóra lehet számítani a közeljövőben is —, hogy a tanácsi többség másként alakul, ezért az ígéret (a háttér-megállapodás) nem teljesíthető. És ekkor jönnek a problémák. Nem érti senki, hogy miért nem működik a tanács, miért nem tudja teljesíteni a polgármester az ígéreteit?

Bármennyit vitatjuk, elemezzük a ,,hogyan kellene?”, a „ hogyan lenne jobb?” kérdéseket, a demokráciánál nincs jobb. Ha nem működik jól, csak azért van, mert az emberek még mindig nem értették meg, hogy csak akkor érvényesíthetik akaratukat, ha tiszteletben tartják mások jogait. Azok, akik félretájékoztatással és félrevezetéssel jutnak hatalomhoz, sohasem tudnak élni azzal, csak az a vezető képes tettekre, akit tisztelnek, a tiszteletet pedig nem lehet hatalommal kikényszeríteni. És mire számíthatunk? Minden nap mélyebb és szélesebb lesz közöttünk a lelki szakadék és ez megnehezíti a harmonikus és barátságos együttélést. Születnek és meggyökeresednek elméletek és felfogások, melyek meggyőződésekké erősödnek, hirdetnek célokat és kifejeznek törekvéseket, melyek eltávolítják egymástól a lelkeket és kölcsönösen keserűséggel telítik azokat.

Elek György