Nép- és világzene, tánc, báb- és utcaszínház, Elixír, kézművesportékák és ízes falatok sokasága, Aranykapu Alkotótábor, kényelmesebb tempóban múló idő, több ezer látogató és fesztiválózó, akik közül sokan annyira beleszerettek Panyolába, hogy házat is vettek ott.

A kényelmes sétával körbejárható, apró, ötutcás falucskát három folyó, a Tisza, a kertek végében kanyargó Szamos és az Öreg-Túr határolja – különösen szépen rendben tartott portái előtt, az utcákon végig egymást érik a tömött szilvafürtöktől szinte lehasadó ágú gyümölcsfák. Sokáig elszigetelt, különös világ volt ez a falu, hiszen a XX. század elejéig szinte nem fordult elő betelepülés, így nyelvét, szokásait, hagyományait tisztán tudta őrizni és megőrizni.

Ez a különös hangulat, az a bizonyos „békebeli” nyugalom a mai napig szinte kézzelfoghatóan érezhető: a nagyvárosból, a zajos és pörgő „kinti” világból érkező számára mintha itt megállt volna az idő – de legalábbis kényelmesebb tempóban halad. Még a Határmenti Világzenei Fesztivál napjaiban is. Az idén jubiláló fesztivál tíz éve alatt – évről-évre újdonságokkal bővülve – csodálatos környezetben mutatkozik be a magyar–román–ukrán hármas határ hagyományos kultúrája, népzenei koncertekkel, világzenével, különleges szabadtéri koncertekkel, visszatérő fellépőkkel (és látogatókkal), kiállításokkal, bemutatókkal, szatmári ízekkel és természetesen pálinkával, illetve a Panyolai Elixír bölcsőjében tett látogatással fűszerezve.

Idén a talpalávalóról a Bakator, az improvizát dzsesszt és a tradicionális magyar népzenét fantasztikusan elegyítő s a fesztiválón évek óta koncertező Tárkány Művek, a Kiscsillag, a ska zene magyar nagyköveteként nyilvántartott, a sodró zene mellett direkt vagy burkolt módon társadalomkritikus Pannonia Allstars Ska Orchestra, azaz PASO, a kárpátaljai Kokas Banda, a Szabó László vezette, 40 éves tarpai citerazenekar gondoskodott.

A színpad deszkáin pedig a Szatmár Táncegyüttes, a Béres András Kör, a Bárdos Lajos Művészeti Iskola diákjai és a Pannónia Néptáncegyüttes tagjai ropták – és velük együtt, illetve utánuk a táncház keretében a fesztivál látogató is. Szombaton délután hirdették ki Panyola legszebb portáját és a fesztivál legjobb pálinkáját, pontosabban pálinkáit, hiszen a meggy-cseresznye, szilva és egyéb (kajszi, birs, dió) kategóriákban 13 arany„érmet” adtak át. A versenyre benevezett 46 pálinka-minta alaposan feladta a leckét a zsűrinek, akik azonban derekasan helyt állva igyekeztek eldönteni: melyik is a legzamatosabb a felhozatalból. A kristálytisztán áttetsző, „hagyományos” pálinkák mellett számtalan különlegességet is megkóstolhattak a fesztiválózók, hiszen mint azt a Panyolai Szilvóriumot vezető Lakatos Gergely elmondta, több párlatuk is, az évszázados tradíció szerint készített Elixírek Hungaricum-díjasak. Három pedig – a napsárga Aranyalma, a rubinkét vöröslő Rubinmeggy és a rendkívül különlegesnek számító, messze nem tömegárú, éjfekete, aszaltszilva-ágyon érlelt Eszencia, melyből alig 2000 palack készül – Prémium Hungaricum-díjas. Különleges az elkészítése is: a hordónyi helyben aszalt szatmári szilvát leöntik kisüsti szilvapálinkával – amely természetesen ugyanabból a helyi zamatos szilvából készült – addig, míg az aszalt szilva teljesen meg nem szívía magát.

Aztán hagyják egy kicsit összeérni, majd megnyitnak a hordó alján egy kis csapot, a szilva saját súlya pedig kipréseli magából az intenzív fűszeres, édes-kesernyésen füstös, szilvalekváros és mégis frissgyümölcsös nedűt.

A fesztivál napjai alatt kétóránként szerveztek látogatást a Panyolai Szilvórium Zrt. Pálinkafőzdéjébe, ahol végig lehetett követni (és kóstolni) a gyümölcs útját a fától a palackig. A pálinkák mellett házi sörkülönlegességeket és bihardiószegi kézműves borokat is kóstolt a többezer fesztiválozó – leöblítve nem csak az út porát, de az ízletes töltikét, szilvalekváros csőrögét és egyéb szatmári finomságokat.

Panyomárfalva

A kézművesportékák gazdag felhozatala mellett különlegesen gazdag kínálattal várták a gyermekeket a Pulyasarokban. A Jósa András Múzeum jóvoltából a gyerekek egy rekonstruált sír kibontásán keresztül megismerkedhettek a régészek munkájával, sétalovagolhattak és az Aranykapu Kulturális Egyesület hagyományos játszóházában egyszerű, de nagyszerű játékokkal szórakoztak órákon keresztül és kézműveskedtek. Közben pedig megcsodálták Panyomárfalvát – ami a szatmárnémeti Holló utca és a panyolai Mezővég utca egybefonódása. Ugyanis az Aranykapu és a Panyolai önkormányzat egyhetes, tematikus alkotótábort szervezett 40 (20 szatmári, 20 panyolai) gyerkőc számára. A hat nap alatt a gyermekek közösen ismerkedtek meg a régi kézműves mesterségekkel, népdalokat tanultak és elkészítették Panyomárfalvát, jól jelképezve a két település gyermekeinek eggyé kovácsolódását. Régi szatmári házakat építettek – a fűzfavesszőket ők szedték a Tisza- és a Szamos parton – , sőt aprócska bútorokkal, használati tárgyakkal be is rendezték, még mini-rongyszőnyeget is szőttek, az elkészült kis települést pedig a fesztiválon állították ki.

 Szabó Kinga Mária