A józsefházi római katolikus templomot 1875-ben építették gróf Károlyi György anyagi támogatásával. Dr. Schlauch Lőrinc szatmári püspök pénzzel segítette a híveket, akik szintén jelentős összeget gyűjtöttek össze. A templom felszentelése 1875. augusztus 20-án történt, a szertartást Schmotzer Ignác szatmári prelátus-kanonok végezte.
A templom egyszerű erdélyi stílusban épült, búcsúja pedig Szent István király napján, augusztus 20-án volt. Ez a templom 1896. június 2-án leégett 32 családi házzal együtt. Meszlényi Gyula szatmári megyéspüspök nagylelkűségének hála, valamint az áldozatos hívek segítségével a jelenlegi templom 1896. november 15-ig fel is épült. Rácz Pál prépost, nagybányai esperes fényes papi segédlettel szentelte fel az új templomot 1896. november 15-én, valamint 1897-ben megajándékozta a templomot egy, az első Szent István királyt ábrázoló főoltárképpel. Az évek során többször átjavították a templom külsejét, a belsőjét pedig szépítették. 2022-ben a római katolikus közösségben 101 katolikus családot tartanak nyilván és összesen 231 tagot számlál.

A július 30-i, vasárnapi szentmise keretében ft. Giurgiu Dániel plébános, aki 2017 óta a józsefházi közösség lelkipásztora, hálát adott a Jóistennek a sok-sok kegyelemért, amellyel megajándékozta a közösséget, majd megköszönte a híveknek, hogy az évek során a templomuk szívügyük és ez „nem csak Isten iránti hitüket és vallásosságukat jelenti, hanem az őseink iránti tiszteletet is, akik hozzánk hasonlóan, imáikkal, áldozatukkal, munkájukkal és anyagi segítséggel támogatták és fenntartották a templomot”.
Ismertette mindazt, amit megérkezésétől napjainkig, együtt-közösen létre tudtak hozni: a 2018-ban elkészült Szent István szobrot, amely méltó helyére került a felújított kórus ablakában, a templom előtti rendbe hozott járdát, a sekrestye és a plébánia közötti járda szélesítését és teljes felújítását, a templom melletti új parkolót, a régi ablakok kicserélését új tripla üvegezésű ablakokra. Az utolsó hat évben a templom belterét rendszeresen sikerült szépíteni. Említésre méltók: az új gyóntatószék, a szőnyegek, a felújított sedes, a 16 új szék a szentélyben, új mikrofonok az oltárnál és az ambónál, televízió, amely monitorként mindenkinek segít, hogy jobban tudjon énekelni a szentmisén, vagy az orgona revideálása. Majd, „a püspök atya javaslatára figyelmünket a templom külső állapotára is irányítottuk. 2019-ben sikerült – ugyancsak közösen a kedves hívekkel – a templom bádogfedelének javítása és lefestése. Meggyőződésem, hogy a templom karbantartása nem csupán a hithez, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak, összetartásnak, és a jövőbe vetett bizalomnak is a jelképe. Éppen ezért, örvendek, hogy élni tudtunk a lehetőséggel, és beláttuk, hogy igen fontos örökséget hagyunk gyermekeinknek. Nem felejthetjük el azt sem, hogy egy templom külső arculata is már sokat mond a következő generációnak”. – fogalmazott.

Megköszönve a püspök atya jelenlétét, a plébános megkérte, hogy áldja meg mindazokat a felújításokat, amit az utóbbi hat évben a közösséggel sikerült megvalósítani.
Ezt követően a főpásztor a hívekhez szólva prédikációjában kiemelte a summum bonum jelentőségét egy egyházközség életében: „A summum bonum a legfőbb jó, amely minden más jót magához vonz. (...) A mai Evangéliumban arról halottunk, hogy ez az Isten országa, ami nem ország, nem egy határokkal körülvett valami, amit máskor úgy mondunk, hogy Isten Királysága, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az Ő szeretetének az uralma. Isten szeretetének az uralma a szívünkben van, az életünkben, a családunkban, a társadalomban és a mindennapi munkánkban. Aki megtalálja Isten országát, mindent megtalál, amire a szíve vágyik. Ez az a summum bonum, ez az a legfőbb jó. Ezért hasonlítható össze az elrejtett kinccsel. Amikor valaki rátalál a kincsre, mindenét eladja és megvásárolja örömből, hogy az a kincs az övé legyen és ettől végtelenül boldog. Vagy az a kereskedő, aki igaz gyöngyre talál, mindenét kész eladni csak azért, hogy azt az egyet megvásárolja. Ezek a példázatok ugyanis nem csak arra kérnek bennünket, hogy először Isten országát keressük, hanem azt mondják, hogy csak az Isten országát, csak azt keressük. (…) Én azt láttam Józsefháza egyházközségének a történetében, hogy elődeitek ebből valamit megértettek. Ők keresték az Isten országát, keresték az Isten dicsőségét és ezért már 1803-ban egy új plébániát építettek, ahol aztán szentmiséket tartottak. (...) Elődeitek is hozzá járultak ahhoz, hogy Isten dicsőségére templom épüljön, vagyis ahhoz, hogy ez a legfőbb jó, Isten országa mintegy jelkép legyen itt a szemünk előtt. Isten országa, az Isten szeretetének az uralma, ahol megpihen az ember, ahol az ember Isten szeretete előtt megnyílik, ahol befogadja ezt a szeretetet (...)
Természetesen a templom külső renoválása, ami 2022-ben elkezdődött, és megvalósult 2023-ban fontos esemény, ez a mostani térkövezés egészen gyönyörűvé tette templomunkat és a környéket. Testvéreim, mindez a ti hiteteket dicséri és természetesen azoknak a plébánosoknak a hitét is, akik tudtak veletek együtt dolgozni, illetve akiknek ötleteik voltak és ti pedig mellé áltatok. Azt mondhatnám, hogy ti is úgy tekintettetek erre a templomra, mint egy kincsre, a legfőbb jóra, a legfőbb jóra, ami megvan és Istennek a legméltóbbat tudjuk adni, akkor bízhatunk abban, hogy minden más jó hozzánk jön. Csodálatos dolog ez, testvérek. A legfőbb jó, ami a miénk, legyen az, hogy Isten szeretete ott legyen bennünk, hogy soha ne szakadjunk el Istentől, és ha Isten bennük van, akkor Istennel minden, amit csak kívánni, vágyni tudunk, az mind a miénk lesz”.
A szentmise végén a főpásztor megköszönte szolgálatát a plébános atyának, aki hamarosan elbúcsúzik a kedves hívektől, mert egy újabb megbízatás messzebbre szólítja. És végül megkérte a híveket, hogy szeretetük kísérje el az új szolgálati helyére is, illetve az imádságuk, mert „imádkozni kell a papokért, pláne azokért, akiket már megismertünk”.  – mondta.

A szentmise végén Giurgiu Dániel plébános megköszönte a vendégeknek és a kedves híveknek, a jelenlétüket, a főpásztornak pedig, hogy megáldotta a felújításokat. Kifejezte: mindenki munkájáért hálás, aki hozzájárult, támogatta és segítette úgy a munkálatokban, mint az ünnepi nap megszervezésében.
Az ünnepség a templomkertben folytatódott a Plébánia-nappal, amelyen szép számban részt vett a közösség apraja-nagyja. Első alkalommal töltöttek együtt egy egész délutánt, vidám percek, zene, tánc, jókedv és a finom bogrács mellett. A gyermekek részére különböző játékok és foglalkozások tették kellemessé a napot.

Hála legyen az Istennek és köszönet mindenkinek!