Kapunyitási pánik, mozaik-érettség és a középszerű munkától való félelem jellemzi a mai 17-18 éves fiatalok továbbtanulással, pályaválasztással és jövőképével kapcsolatos attitűdjét.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a mai 17-18 éves fiatalokra egyszerre jellemző az önismeret és a tájékozottság hiánya, illetve mivel többségüknek nincs valós munkatapasztalata, nehezen találják meg a megfelelő csatornákat ahhoz, hogy valós információkat szerezzenek a számukra leginkább megfelelő végzettség és karrierpálya kiválasztásához. Sokszor külső hatások alapján döntenek jövőbeni foglalkozásukról, így valószínűsíthető, hogy később frusztrációként élik majd meg, hogy valódi belső igényeikkel, képességeikkel ellentétes életpálya irányába indulnak el.

A felmérés érdekes pillanatképet ad a tizenévesek munkavállalással kapcsolatos kettős reakciójáról is. Egyfelől érzik, hogy a mai munkaerőpiac komoly alkalmazkodást kíván meg tőlük: a pályaválasztás helyett az életpálya-építés kerül a középpontba, azaz nem a végzettség, hanem a versenyképes tudás számít inkább. Másfelől viszont, minden korábbi generációnál fontosabbá vált számukra, hogy munkájuk ne csak pénzkereseti forrást, de „szórakozást” is nyújtson. Az önmegvalósítást a mai fiatalok inkább a megélt élményekben, mint a megszerzett materiális javakban látják kiteljesedni. A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása talán az volt, hogy a 17-18 éves fiatalok ma jobban félnek attól, hogy unalmas, középszerű munkát végezzenek, mint attól, hogy ne legyen munkájuk.

A kutatás azt is igazolja, hogy a mai tinédzserek között terjed a „kapunyitási pánik” jelensége, azaz a fiatalok döntő többsége fél a felnőtté válástól, a munka világába való belépéstől. A korosztályra jellemző továbbá a „mozaik-érettség”, amely azt jelenti, hogy bár bizonyos területeken 20-25 éves felnőttként viselkednek, érzelmi érettségük és probléma-kezelési gyakorlatuk gyakran a 10-12 évesek szintjén mozog.