Vidék

„Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”

2017.08.22 - 11:27

Vasárnap Soltész Elemér-emléknapot tartottak az ombodi református templomban, amikor emléktáblát avattak az Ombodon született D. Soltész Elemér tábori püspöknek, valamint az egyházközségben szolgáló lelkipásztoroknak és gondnokoknak.

Geréb Miklós irinyi lelkipásztor Pál apostol szavait használta igehirdetése alapigéjeként. Az akadémia azt tanítja, hogy a magyar szavakat más népektől vettük át, és azok úgy alakultak tovább. Czuczor Gergely A magyar nyelv szótára című munkájából kiderül, hogy a magyar nyelv önmagából építkezik. Ki a hős? — tette fel a kérdést az igehirdető. Elsősorban őseink. Csak akkor tudunk a nyomaikba lépni, hogy felnőjünk hozzájuk, ha példaképet látunk bennük. Jó lenne úgy érezni egymás iránt, mint ahogy azt Pál apostol tette. Nem a hibákat látni másokban. Örülni kell a szenteknek, akik itt éltek egykor, és örülni kell a szenteknek, akik itt élnek közöttünk. Vajon mit tudott Pál apostol, amit mi nem tudunk? És hogyan vált olyanná, hogy mindenkiért örömmel és hálaadással imádkozott? Amióta ember az ember, hajlandó a bűnre. Az Ószövetség tele van azokkal az elrettentő példákkal, amelyek arról szólnak, hogyan lehet átgázolni a másik emberen. Pál apostol találkozott az élő Jézussal. Nem fér kétség hozzá, hogy Jézus él és azon munkálkodik, hogy a világ megváltásában valamennyien részt vegyünk. Pál Jézustól kapott erőt, hogy részt vegyen a világ újjáteremtésében. Az Újtestamentum arra szolgál, hogy meglássuk Isten hatalmát. Jézust követni azt jelenti, úgy élek, ahogy Jézus él. Úgy gondolkodom, ahogy tőle láttam. Úgy beszélek, ahogy ő beszélt. Úgy cselekszem, ahogy ő cselekedett. Amikor a reformáció 500. évéről beszélünk, nem egy jól végzett munkát kell dicsérni, hanem egy ma is eleven, a gyökerekkel összeköttetésben álló, állandó megújulásra képes lehetőséget kell látni benne. Be kell vallani, nem mindenki gondolkodik így, aki magyar nyelven beszél. A reformáció nagy jelentőséget biztosít a keresztyén oktatásnak. A reformáció megtanított gondolkodni és vitatkozni. A reformáció elítélte, hogy a pápa világi hatalmat birtokoljon. Létünket és megmaradásunkat sajnos még ma is az állami támogatásokra bízzuk. Nem vesszük észre, hogy az államnak más érdekei vannak, mint az egyháznak — mutatott rá az igehirdető.

Jobb Domokos ombodi református lelkipásztor ismertette a nap eseményének a lényegét. Három emléktáblát lepleztek le: D. Soltész Elemér tábori püspökét, valamit az egyházközségben szolgáló lelkipásztorokét és a gondnokokét. A lelkészek, valamint gondnokok és főgondnokok emléktábláját Kiss József lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője és Szilágyi Zoltán adományozó leplezte le.

Soltész Elemér munkásságáról Gellén Sándor avasújvárosi lelkipásztor, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese tartott előadást, majd Geréb Miklóssal leleplezte az emléktáblát. Soltész Elemér 1874. április 18-án született Ombodon, anyja Széles Ida, apja Soltész János lelkipásztor. Tanulmányait Ombodon kezdte, a teológiát Debrecenben végezte, majd tovább folytatta Párizsban. Ő volt az első magyarországi protestáns tábori lelkész, erre a tisztségre 1923-ban nevezte ki Horthy Miklós.

Balog Lajos szavalata után Vajda Lajos főgondnok és Varga Ottó gondnok leplezte le a főgondnokok és gondnokok emléktábláját. A fiatalok mindhárom emléktábla leleplezése után virágot helyeztek el az emléktáblák előtt. Rövid műsorral léptek fel az ombodi fiatalok, énekelt a presbitérium.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő koszorút helyezett el Soltész Elemér emléktáblájánál. Arra intett, hogy augusztus 20. tanítson meg minket a közös gondolkodásra. Ez a nap több mint ezer éve az államalapítást jelenti, egy olyan harcot, amit Szent István elkezdett, szembefordulva pogány őseink hitével. Szent István a kereszténységet választotta, ami megtartotta a magyar népet. Napjainkban is folyton döntéseket kell hozni minden közösségnek, és nagyon át kell gondolni ezeket a döntéseket. Az elmúlt egy-két évben Páfalva község lakói, köztük az ombodiak a Koppányokhoz kerültek közelebb. Az most a feladat, hogy ez a közösség megtalálja a maga Istvánját — emlékeztetett a képviselő.

Az ombodiak megtették a maguk feladatát, hogy megismertessék őseiket, az egyházközség vezető elöljáróit. Óriási feladat vár azokra, akiknek a neve már életükben felkerült az emléktáblára, nekik bizonyítaniuk kell, hogy méltóvá váljanak a megmaradásra.

 

Elek György