Ferencz Levente, Érszakácsi község polgármestere az általa vezetett községben tapasztalható lassú ütemű fejlődésről és az ott élő emberek alacsony életszínvonaláról számolt be.

Az infrastruktúra kialakítása aránylag jól halad — tájékoztatott Ferencz Levente érszakácsi polgármester —, 5,7 kilométer mellékutca leaszfaltozásához már elkészült az előtanulmány és a műszaki terv, ha ez megvalósul, elmondhatjuk, hogy jó utakon lehet közlekedni a község területén. Folyamatban van az érszakácsi és a kegyei kultúrotthon teljes felújítása, tatarozzák az épületet, bevezetik a központi fűtést, és modern mosdót alakítanak ki.

A polgármester szerint a legnagyobb gondot a szociális problémák jelentik. Segíteni kellene azokon az embereken, akik önhibájukon kívül kerültek a társadalom perifériájára, s nem is kevesen vannak ilyenek. Ide többnyire az mtsz-nyugdíjasok sorolhatók, akik már özvegyasszonyok vagy özvegyemberek. Ezeknek, ha vannak is hozzátartozóik, azok valahol távol élnek. Az önkormányzat szociális juttatásokat nem tud közvetlen módon adni, de nincs is pénze a községnek, hiszen a helyi jövedelem minimális. Az mtsz-nyugdíj nagyon alacsony: Kegyén a kilencvenhárom lakosból hetvenen, Érszakácsiban több százan kapnak mtsz-nyugdíjat, ami a számlák kifizetésére is alig elegendő. Nagyon sok olyan ember van, aki számára biztosítani kellene egy ebédet és az orvosi ellátást. Helyiség lenne a szociális konyhához, de nem egyszerű előteremteni a pénzalapot a működtetéséhez. A polgármester felvette a kapcsolatot Nagy Sándor esperessel, hogy próbálják kibővíteni azt a hálózatot, amelyik Hadad és Bogdánd környékén működik, és onnan hoznák az ebédet.

Alacsony életszínvonal

— Folyamatosan a fejlődésről beszélünk, az iskolázatlanság pedig egyre nagyobb teret hódít — szögezi le Ferencz Levente. — Nagyon sok fiatal nem rendelkezik a szükséges alapismeretekkel, nincs értékrendjük, megdöbbentő az emberek életstílusa. Ezen a téren lépni kellene valamit, mert ha így fognak haladni a dolgok, olyan szociális problémák lesznek, hogy a kevés dolgozóra — akik amúgy is keveset adóznak — nagyon sok nem dolgozó fog nehezedni. A cigányság az egyedüli népcsoport, amelyik szaporodik. Érszakácsiban tizennyolcan vallották magukat romának, a valóságban 247-en vannak. Ahogy öregszik a falu, múlik a vállalkozói kedv. A földeket az emberek beadták valamelyik társulásba. A nagy társulások próbálnak gépesíteni, a kétkezi munka már nagyon kis hányadot képvisel a mezőgazdaságban, így a napszámosmunka is kevés, így ez a kenyérkereseti lehetőség is egyre inkább beszűkül. A fiatalok próbáltak munkát keresni a környező városokban, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben és Tasnádon, de ezek a munkahelyek nem szóltak hosszú távra. Az sem megoldás, hogy külföldre menjenek — volt ugyan néhány fiatal, aki külföldön próbálkozott, és akkor úgy tűnt, hogy megéri, jó a kereset, de két-három év múlva rádöbbentek, hogy ott is csak úgy lehet pénzt spórolni, ha nagyon egyszerű körülmények között élnek, vagyis szegényesen. Azt pedig itthon is lehet — tette hozzá a polgármester.

Elek György