Jubileumi évfordulót ünnepel idén a Szatmárnémeti Ebtenyésztők Egyesülete, hiszen éppen idén van negyven éve annak, hogy először rendeztek kutyakiállítást a megyében. A hétvégén zajló nemzetközi kutyakiállítás is ennek az évfordulónak a jegyében zajlik.

Az évről évre megrendezett kutyakiállítás mindig nagy eseménynek számít a megyeközpontban, mely igazi tömegeket mozgat meg. Nemcsak kutyatenyésztők érkeznek a világ számos pontjáról, hogy a bírák előtt is bemutassák kedvenceiket, de a lakosság is élénk érdeklődést mutat az esemény iránt, hiszen naponta több ezren kíváncsiak a verseny és kiállítás idején felvonultatott ebekre. A szatmári kutyakiállítás népszerűségéhez hozzájárul az is, hogy immár negyvenéves múltra tekint vissza: az első kutyakiállítást ugyanis 1976-ban rendezték meg a megyeközpontbeli Someşul Stadionban. Bár az akkori viszonyok javában eltértek a manapság megszokottól, a kutyakiállítás azóta is töretlen sikert arat évről évre a lakosság, és ezzel együtt a nemzetközi, Európa sok más országát is megjárt kutyatenyésztők körében. 1973-ban a szatmári származású Fodor Géza aradi ékszerész ismertette el a Romániai Ebtenyésztő Egyesületet a nemzetközi FCI-nél (Fédération Cynologique Internationale), ami után megkezdődhetett a fiókszervezetek megalakítása. A Szatmárnémeti Ebtenyésztők Egyesületét Udvary-Bacsó Katalin alapítja meg 1973-ban. A jelenleg a németországi Aachenben élő alapító így emlékszik vissza a kezdetekre: „A 70-es évek elején történt, hogy a kutyakedvelők néha-néha találkoztak, főleg nehézségeik megbeszélésére: oltóanyag-, táplálékhiány, stb. ... Ma el sem tudják a fiatalok képzelni, hogy pusztultak az értékes, fajtatiszta kutyák a szopornyica és más ismert betegségek miatt. Többségben a vadászok kutyái voltak veszélyben. Volt egy vadász, Varga Lajos bácsi, Szatmárnémeti tisztelt polgára, és még néhány lelkes kutyás, mint Gyenes Zoltán, Butka Pál, hogy csak néhányat említsek, sajnos vannak, akiknek nevét már elfelejtettem, de az arcokra még emlékszem. Úgy 8–10-en találkoztunk rendszeresen és segítettük egymást, kinek hol volt ismerőse: vágóhíd, állatkórház. Úgy tudtunk oltóanyaghoz és táplálékhoz jutni. Én akkoriban kiránduló csoporttal (az akkori OJT-vel) nagy ritkán kijutottam Magyarországra és így hoztam mindenkinek oltószert. Engem meg is mosolyogtak a barátnőim, akik gyönyörű spanyol csizmát vettek az összekuporgatott forintjaikból.

Még meg szeretném Dr. Zeicu Nicolae nevét említeni, aki ott segített, ahol tudott, harcolt minden beteg kutyusért és vigasztalt a kudarcoknál. Szeretettel emlékszem Korompay Etelkára, mindenki Babika nénijére, aki az egyesület könyvelője, kasszása és mindeneseként a lelke volt a csapatnak. 1973-ban pulikat tenyésztettem, ezért az első plakátokon és logókon, katalógus borítókon a puli szerepelt (szerk. megj.: a puli mai napig az egyesület „szimbóluma”). Németországi kiköltözésünk után sokáig nem volt lehetőségem kutyázni, de 1989-ben aztán ismét lett kutyánk: egy Charly nevű boxer, aki beragyogta ismét életünket. Aktív tagja lettem az aacheni boxerklubnak, de ez már teljesen más világ! Üdvözletem küldöm a szatmári kutyásoknak és kívánok további sok sikert, Molnár Zsolt teljesítménye előtt kalapot emelek.”

Az egyesület első beiratkozott tagja, majd később az elnöke Antal István volt. „A hetvenes években teljesen más volt a kutyás élet Szatmáron, mint manapság. Alig néhány családnak volt csak fajtatiszta kutyája a városban: tacskó, vizsla, német juhász. Eleinte az AVIROM kisállattenyésztő egyesület fogta össze ezeket a gazdikat, majd '73-ban a Románi Kinológiai Egyesület megalakulása után létrehozták a szatmári fiókszervezetet is: Bacsó Katalin, Marica Ilie, Varga Lajos, Szabó György, Furan Cornel, Butka Pál, Gyenes Zoltán, Horváth Pál és Popp Sabin. Én 1974-ben iratkoztam be, ettől az évtől már szerveztünk kutyás kirándulásokat, így például az év októberében vettünk részt a kolozsvári kutyakiállításon. Ebben az időben még nem volt bírói testület, bírói bizottságok bíráltak a versenyeken, akik kinevezett tenyésztők voltak. 1975-ben alakult meg a Román Bírói Testület tizenöt alapító bíróval, melynek elnöke Papp Tibor temesvári gyógyszerész volt. 1978-ban szervezték meg az első bírói vizsgát, melyen én is részt vettem, 1980-tól pedig rendszeresen bírálok” — idézi fel a kezdeteket Antal István. Véleménye szerint annak idején más volt egy kutyakiállítás: „barátias hangulatú, hobbi-jellegű volt. Mára sajnos meglehetősen elüzletiesedett.” — teszi hozzá.

Papp László, az első, 1976-os szatmárnémeti kutyakiállítás szervezője szerint technikájában nem sokat változtak a kiállítások az elmúlt negyven évben, a show-jellege viszont annál inkább. Míg régebben a közönség bevonásával zajlottak a bírálatok — a bírók magyaráztak a nézelődőknek, megismertették a fajtát a nézőkkel —, mára jobbára már csak a pontozás maradt. „Annak idején nem volt ilyen nagy járkálás, legfeljebb csak a szomszédos országokból jöttek el a kiállításra: Magyarország, Szerbia, Szlovákia, viszont ennyi kutya sem fordul meg egy rendezvény alatt. Tény és való, a mai kiállítások sokkal rangosabbak, nívósabbak.” — véli Papp László. „A szatmári kiállítás sikeréhez nagyban hozzájárul az elmúlt negyven év is, hiszen Szatmárnak tradíciója van. Ezen kívül évről évre Európa elit bírógárdájából tudnak hozni embereket a szervezők, ami vonzóvá teszi az eseményt a külföldiek körében is. Jómagam már tizenkét éve vagyok a Román Birói Testület elnöke, ami szintén meghatározó szempont” — tette hozzá.

A Szatmári Ebtenyésztők Egyesületének elnökei voltak dr. Zeicu Nicolae, Antal István, Leiher István, dr. Bóta István, jelenleg pedig Molnár Zsolt tölti be ezt a tisztséget.