Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület november 3. és 5. között, Szilágyi Domokos halálának 40. évfordulója alkalmából irodalmi tanácskozást és koszorúzást szervez Szatmárnémetiben, majd Batizon, Nagysomkúton és Kolozsváron pedig megemlékezést és főhajtást.

Az alábbiakban Muzsnay Árpádot, a rendezvénysorozat főszervezőjét kérdeztük.

— Mit jelent önnek Szilágyi Domokos költészete?

— Szilágyi Domokost a XX. század második fele magyar irodalmának egyik legnagyobb alkotójaként tisztelem és szeretem. Közel áll hozzám azért is, mivel közelről ismertem. Ugyanabban a középiskolában érettségiztünk, Kolozsváron pedig ugyanarra az egyetemre jártunk. Sokszor találkoztunk, különösen Kolozsvárt. Szorosnak nevezhető kapcsolatunk élete végéig tartott. Pályám kezdeti szakaszán még Batizon is többször találkoztunk akkor, amikor meg-meglátogatta szüleit, édesapja ugyanis ott volt református lelkész. Maradandó élményként emlékszem az akkori kis parókiaépületben lyukasóráimon megejtett találkozásainkra és hosszas beszélgetéseinkre. Azzal is büszkélkedhetek, hogy egyszer eljött az egyik osztályfőnöki órámra — találkozott tanítványaimmal, s meghallgatta azt az irodalmi összeállítást, mellyel Szilágyi-verseket szavalva köszöntötték őt a gyerekek. Volt tanítványaim közül többen még ma is elevenen emlékeznek arra az órára. Kedves számomra ő azért is, mert az 1989-es eseményeket követő időkben az ő emlékére állítottuk Szatmárnémetiben az első köztéri szobrot. Azt a mellszobrot, ami a Szatmár Megyei Kórház előtt áll, s ami a ma már országhatárokon túl is jól ismert és értékelt Kolozsi Tibor első köztéri alkotása, aki az aradi Szabadság-szobor, majd pedig a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálási munkálatait vezette. Kolozsi alkotását először Kovács Albert lázári kőfaragó műkőből kivitelezte, majd megrongálását követően bronzból öntettük ki Marosvásárhelyt.

— Szilágyi Domokos azon költők közé sorolható, akiknek a verseit rendszeresen szavalják. Mi ennek az oka?

— Szilágyi Domokos népszerű, s nem csupán Szatmár megyében. A Kárpát-medencében megrendezésre kerülő szavalóversenyeken, valamint számtalan ünnepi rendezvényen az ő verseit szavalják a legtöbben. A fiatalok a magukénak érzik, hiszen még halála után negyven évvel is a mai fiatal nemzedék életérzését fejezi ki. Szatmáriként büszkék lehetünk arra, hogy a magyar nyelvterületeken rendezett szavalóversenyeken megyeközpontunkhoz kötődő két jelentős költőt kedvelnek a fiatalok: Dsida Jenőt és Szilágyi Domokost. A Szilágyi-szobor állítását követően — általában — kerek évfordulókon szerveztünk Szilágyi Domokos Napokat. A mostani sorrendben a tizenegyedik. Ma már egyre nehezebb, de annál felemelőbb ezeket a megemlékezéseket, irodalmi tanácskozásokat megszervezni. Hiszen azok, akik személyesen ismerték a költőt, a még élő „nagy öregek” már életkoruknál fogva is nehezen mozdíthatóak, nehezen vállalkoznak hosszabb útra. Közéjük sorolnám Láng Gusztávot, Kántor Lajost, Dávid Gyulát — például, akik nem tudtak vállalkozni arra, hogy eljöjjenek most Szatmárra is. Elégtétel viszont az, hogy jó néhány fiatal irodalomtörténészt és költőt behatóan érdekli a Szilágyi Domokos életmű, és valamilyen módon elődjük munkásságát folytatásra méltónak tartják. Nagyon érdekes előadásokra számíthatunk. Kíváncsi vagyok az előadásokra. Többek közt például Cseke Péter tanulmányára, aki kiadói kötetszerkesztőként beszél Szilágyi Domokosról, többek közt arról is, hogyan értékelte Szilágyi Domokos a mostani tanácskozásunkat előadásával ugyancsak megtisztelő, de akkor még kezdő költő Markó Bélát. Izgalmas, az EMKE Szabédi-házi levéltárában megtalált, valódi irodalmi csemegét jelentő anyagok ismertetése, értékelése. De tanácskozásunk beharangozott 12 előadásának mindegyike olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a Szilágyi Domokos-életmű iránt érdeklődőknek minden bizonnyal tetszeni fognak.

— A négy helyszín sok érdekességet kínál.

— A rendezvény négy helységet ölel fel: Szatmárnémeti, Batiz, Nagysomkút és Kolozsvár a programok színhelye, a Szilágyi Domokos életéhez és munkásságához kötődő erdélyi települések közül Magyarlápos maradt csak ki. A rendezvényünket megelőző halottak napja, s az őszi időjárás nem teszi lehetővé oda is eljutnunk, holott a költő számára Magyarlápos többet jelentett például, mint Nagysomkút, de ez utóbbi helység Kolozsvárra menet könnyen útba ejthető.

Remélem, hogy a szatmári magyar középiskolák irodalom vagy történelem szakra készülő fiataljai eljönnek a tanácskozásra tanáraikkal együtt. Örülök annak, hogy román előadója is lesz a szimpozionnak, hiszen oda kell figyelnünk arra, tudnunk kell arról, hogy kultúránknak, jeles íróink és költőink tevékenységének milyen visszhangja van a román közegben. Gondolom, még az előadók számára is érdekes lesz, kíváncsian fogadják majd azt az előadást például, amelyik arról számol majd be: mit jelent egy gyakorló pedagógus számára Szilágyi Domokost épp a költő iskolavárosában tanítani, s hogyan látja, értékeli egy magyar szakos tanár, mit mond a költő a mai fiataloknak. De nem csak nekik…

Elek György