„Ne szúrd el a kari-ered!” — ezzel a kis, szójátéknak is beillő címmel tartott előadást péntek délután, a nagykárolyi Equus Lovasegyesület konferenciatermében Kalóz János György drogprevenciós szakember, pszichológus. Az előadás telt ház előtt zajlott.

Diákok, szülők népes csoportja előtt tartott előadást Kalóz János György, a Báthory Prevenciós Iroda vezetője péntek délután. A szakember meghívásnak tett eleget, mégpedig korábbi diákjai, Békési Nóra és Veress Annamária kérésére érkezett Nagykárolyba, hogy a drogokról beszéljen az érdeklődőknek.

Kalóz János György nem bánt kesztyűs kézzel a hallgatóságával. Mint mondta, módszerének egyik titka, hogy „nevén nevezi a gyermeket”, nem finomkodva, hanem ha kell, szinte pofonnak számító kifejezésekkel világít rá arra, mi is az adott probléma, és mit tehet a szenvedélybeteg. A prevenciós szakember, pszichológus szakterülete a szenvedélybetegségek különböző válfajai: drogosokkal, alkoholistákkal, játékgépfüggőkkel foglalkozik. Népes tábor ez, olyan személyek — többnyire fiatalok — alkotják, akik mindennapi ismeretségi körünkből is kikerülhetnek, s lehet, nem is tudjuk, hogy betegek.

A pszichológus stílusa kissé emlékeztet magyarországi kollégájának, Csernus Imrének a stílusára, akivel — mint mondja — jó kapcsolatot ápol. Összeköti őket a munkájuk iránti megszállottság, s azon túl a múlt, amikor a szer foglyai, élvezői voltak. Kalóz János György pénteki előadásában beszélt arról is, hogy a drog maga nem rossz, itt a függőséggel van a probléma, amit a szer fogyasztása idéz elő. Hogy a hallgatói ne háborodjanak fel, azt is elmondta, hogy az orvoslásban is alkalmazzák a kábítószereket, elég ha a daganatos betegek fájdalomcsillapítását szolgáló morfiumra gondolunk.

Az előadást megelőzően arra kértük a szakembert, ismertesse röviden a módszerét, szóljon arról, hogy milyen kortól érdemes megkezdeni a prevenciós munkát, és mit tehet egy szülő, hogyan segíthet a gyermekének abban, hogy elkerülje a drogok sötét és veszélyes világát.

„Több mint tíz éve foglalkozom prevencióval, a függőségekben szenvedőkkel. Nonkonformista pszichológusnak tartom magam, igyekszem a függőség világát a maga durvaságában bemutatni, kerülve a sallangokat és a kozmetikázást. Ahhoz viszont, hogy az előadások során a hallgatóságomban tudatosítsam a téma komolyságát, kénytelen vagyok a valóságról, a durva valóságról beszélni. Halál, betegségek jellemzik a drog világát, ezt a pácienseimben éppúgy tudatosítani igyekszem, mint egy-egy előadás során a közönségben. Egy információs csomagot próbálok átadni, s a hallgató szabad akaratára bízom, mihez kezd mindazzal, amit tőlem kapott. A drog elleni harcban a legtöbb eredményt a megelőzés, a prevenció terén lehet elérni. Ha már kialakult a függőség, akkor ugye prevencióról már felesleges beszélni. A függőség menekülés, s még akkor is veszélyes tud lenni, ha valaki kigyógyul, sikeresen lemond szenvedélyéről. Hiszen elég egy megcsúszás, és minden kezdődik elölről. Többéves munka vezet oda, hogy a narkós teljesen kigyógyuljon, viszont ez a siker is törékeny. Érzékeny területe ez a gyógyításnak, mert ebben van a legtöbb rizikó is. A prevenciót időben kell elkezdeni. Beszélni kell róla, ezért ilyen témájú előadásokat már előkészítő osztályosok számára is tartunk. A legveszélyeztetettebb korosztály a tinédzsereké, hiszen elég egy rossz társaság, és a fiatal, ha nincs elég lelkiereje, bizony könnyen és gyorsan alámerül a drogok világába. A szülő felelősségét sem merném konkrétan kimondani, mint ahogy azon tüneteket sem sorolnám fel, melyek arra utalhatnak, hogy drogozik-e a gyerek, mivel ezek egyénileg eltérőek. Annyit mondanék, hogy ha a szülő azt veszi észre, hogy gyermeke habitusában markáns változások mutatkoznak, figyeljen oda kissé jobban. Amit viszont egyáltalán nem ajánlok, az az, hogy nekiszegezzék a kérdést a fiatalnak: gyermekem, te drogozol?, mert ezzel olyan helyzetet teremtenek, ami tényleges probléma esetén óriási károkat okoz” — mondta a szakember.

A szenvedélybetegek számának növekedésével nem mutat megfelelő arányt a szakemberek számának emelkedése. Amint Kalóz elmondta,kevés a szenvedélybetegekkel foglalkozó szakpszichológusok száma. Amit az átlagember tehet, az, hogy igyekezzen jobban odafigyelni az esetleges riasztó jelekre, s ez már előrelépést jelenthet a megelőzésben. A végső szó persze azé, aki ki van téve a kísértésnek. Ha a fiatal megfelelő érzelmi intelligenciával, határozottabb jellemmel rendelkezik, akkor határozottabban tud nemet is mondani.

Tőtős Tímea