Napjainkban nagyon megnőtt a gépkocsit használók száma, így emelkedett a balesetek előfordulása is. Főleg vakáció és nyári szabadságolás alatt kerülnek a gyermekek akár hosszabb úton is az autóba. A napokban is több olyan balesetről érkezett hír, amelyben kiskorú gyermekek haltak meg a közúton, kirepülve a kocsiból vagy beszorulva a roncsba.

Ahogy biciklizésre illik felkészíteni a gyermeket térd- és fejvédővel (vajon nálunk is?), úgy autókázásra is, akármilyen rövid útra, be kell tartanunk egy pár nagyon fontos előírást.

Amíg egy felnőtt, ha beül a kocsiba, automatikusan nyúl az öv után és beköti magát — legalábbis így kellene legyen —, a gyermekekre egy csomó más szabály vonatkozik.

Első ülésben csak 3. életévét betöltött és 150 cm-nél magasabb gyerek, biztonsági övvel bekötve szállítható, kisebb még ölben ülve sem! A hátsó ülésen, övvel biztosítva csak 3 évesnél idősebb, 135 cm-nél magasabb gyerek utazhat, de állva semmiképp nem. Minden más, kisebb gyerek csak az arra gyártott, ún. gyermekülésben utazhat.

Tudom, hogy ez nem egy olcsó dolog, még ha kínai is, de enélkül ne utazzon kisgyerek!

A hivatalosan „gyermekbiztonsági rendszer”-nek nevezett ülést két dolog jellemzi: a megfelelő, az üléshez rendszeresített biztonsági berendezéssel kell az autóhoz — ennek övcsatolóihoz — rögzíteni, majd a gyermeket az ülés saját övével, ezt helyesen beállítva, megfelelően bekötni.

A gyermekülést lehet hátulra vagy akár előre is beszerelni. Létezik magasítóval ellátott ülés kisebb lurkók részére, vagy előtétes is, ezen jól lehet akár játszani.

Hogy miért nem szabad enélkül elindulni, akármilyen kis távolságra indulunk, vagy akármilyen „lassan hajtunk”, egy kis számítás mutatja.

Egy 50 km/h-s ütközés során a gyermekbiztonsági rendszerben kellően nem rögzített gyermek a testsúlyának mintegy 30–60-szorosával lendül előre. Ezáltal az első ülés háttámlájának, a műszerfalnak vagy a szélvédőnek ütődő testet akár olyan sérülések is érhetik, melyek az élettel nem összeegyeztethetők — nem beszélve arról, mi történik, ha a baleset során a gyermek kirepül a gépkocsiból.

Egy egyéves gyermek fejének súlya a teste 25 százalékát teszi ki (ez egy 10 évesnél 6%), így egy frontális ütközés során a fej elsöprő erővel csapódik előre. Gyermekülésben, ha ez előre néz, akár 300 kg-os terhelést jelent a nyakcsigolyákra. Ha azonban a gyermekülés menetiránynak háttal lett beszerelve a kocsiba, ez a hatás 80 kg alatt marad. Ilyenkor maga az ülés védi a testet, elosztva a terhelést, míg az előre nézve szerelt ülésben ennek biztonsági öve belső sérüléseket okozhat. Nem ritka a nyaksérülés és a szem- és arcsérülés a berepülő törmelékek miatt. Oldalról történő ütközéskor az ülés fejrésze védi a gyermeket.

A Volvo szakemberei végeztek felmérést több mint 13 000 baleseten, ezekben 800, négy év alatti gyermek szenvedett sérülést, de a háttal ülők 5-ször kevesebbet, mint a menetirány szerint ülők. Itt jegyzem meg, hogy az első ülésre szerelt gyermekülést csak kikapcsolt légpárnával szabad használni!

Többször megtörténik, hogy a felnövő gyermekek miatt eladják, elajándékozzák a gyermekülést. A probléma csak az, hogy ennek a biztonságos beszerelése nem egyszerű dolog, sok változata van autóktól függően, és a használt üléshez a legtöbbször már nincs meg a beszerelési utasítás, a nem használt apró összetevők, és így nem lehet megfelelően beszerelni ezt. Így ha rendesen bekötöttük is az ülésbe a lurkót, még mindig — baleset, ütközés során — kirepülhet székestől.

Kérdezhetnék, hogy egy taxiban vagy egy menetrend szerinti autóbuszban mi a helyzet, mert ott még a biztonségi övet sem kell behúzni, ha egyáltalán van ilyen. Ez bizony megoldatlan kérdés…

Így megállapíthatjuk, hogy csak szabályosan és megfelelően rögzítve szabad szállítani a gépjárműben a gyermekeket.

Mindannyiunk érdeke, hogy biztonságos, szabálytisztelő és defenzív vezetési stílus mellett a megfelelő gyermekbiztonsági rendszer használatával elérjük a gyermeksérülés és -halálozás statisztikájának a lehető legkisebb mutatóját.

Szerémy Péter