Segítséget nyújtani, amíg a szaksegítség megérkezik, csökkentve a rosszullét következményeit — ez az elsősegélynyújtás célja, még akkor is, ha laikusok vagyunk. Persze azért hasznos, ha legalább néhány alapszabállyal tisztában vagyunk, ha (földön) elterült embert találunk.

Bárkivel, bármikor és bárhol előfordulhat, hogy a mellette lévő ember rosszul lesz és összeesik, vagy összeesett embert talál — ilyenkor természetesen mindenki azonnal a 112-es egységes segélyhívón riasztja a mentőket, de ritka az a helyzet, amikor 2–7 perc távolságra van az orvos, a szaksegítség, miközben a rosszullétet szenvedett számára épp ezek a percek az életbevágóak. „A tőlünk nyugatabbra lévő országokban már az elemi iskolában is tanítják azokat az alapvető fogásokat-technikákat, amelyekkel a laikus segítségnyújtó is hatékonyan tud segíteni ezekben a percekben, amíg megérkezik a szaksegítség. A laikus elsősegélynyújtónak nem gyógyítania kell, hanem csökkentenie a baleset vagy rosszullét következményeit, lehetőleg megelőzni a további állapotromlást — főleg keringésleállás esetén, ilyenkor ugyanis nem a szívvel van a nagy baj, hanem az aggyal, amely 4–7 perc oxigénhiányos állapotot követően már nem működik, és az újraélesztett személy kómában marad. Tömören megfogalmazva: az egész újraélesztéssel az agyat kell védenünk” — magyarázza dr. Heinrich Ottó sürgősségi szakorvos. Mint mondja, a legelső teendőnk megállapítani, hogy eszméleténél van-e a rosszul lett személy, de hangsúlyozza: az összeesett emberrel mindig szemtől szembe alakítsunk ki kapcsolatot tudatállapota megállapítása érdekében, hiszen előfordulhat, hogy nagyot hall, vagy tudatánál van ugyan, de beszédre nem képes; ha nem reagál a hangunkra vagy arra, hogy megrázzuk a vállát (fontos, hogy a vállát rázzuk, hiszen végtagok esetében lehet érzéketlenség), akkor alkalmazzunk fájdalomingert, azaz csípjük meg, s ha erre sincs reakciója, akkor nincs eszméleténél. „Ugyanilyen fontos megállapítanunk, hogy lélegzik-e. A filmekben, sorozatokban látottaknak 'köszönhetően' mindenki a földön elterült beteg pulzusát akarja kitapintani — a pulzust nem nekünk, a laikus elsősegélynyújtónak kell keresni, hiszen lehet, hogy épp a rosszullét következtében alig kitapintható, vagy az illető alacsony vérnyomású szintén alig tapintható pulzussal. Ennek keresését hagyjuk a szakemberre, mi azt nézzük meg, hogy lélegzik-e! Hajtsuk hátra a bajbajutott fejét a homlok és hajas fejbőr találkozásánál és az állánál megfogva, fülünket tegyük a sérült orra elé, így hallhatjuk és érezhetjük arcunkon a légzőmozgásokat, s közben figyeljük a mellkas mozgását! Ezt a vizsgálatot legalább 10 másodpercig végezzük, s ha ez idő alatt nincs minimum két légzőmozgás, akkor már nagy a baj. Ne essünk pánikba, és — ha eddig még nem tettük meg — azonnal hívjuk a mentőt!” — mondja. Hangsúlyozza: a 112-es egységes segélyhívón bejelentett riasztásnál ne csak a konkrét címet mondjuk be (főleg vidéki településeken/lakónegyedekben), hanem egy, a közelben lévő kiindulási pontot (iskola, templom, üzlet stb.) is adjunk meg, mert a mentősök értékes perceket vesztenek el a keresgéléssel, igyekezzünk minél pontosabban tájékoztatni a diszpécsert arról, mi történt, és soha ne hagyjuk ott/magára a beteget/elesettet, amíg meg nem érkezik a mentő — illetve kezdjük el a szívmasszázst, hogy a vér pumpálódjon, főleg az agyba! „Nem gond, ha nem csináljuk szakkönyv szerint, de csináljuk!” — nyomatékosítja. Na de mit is kell csinálnunk? Két kézfejünket kulcsoljuk át, az alul lévő tenyerének párnás részét (kéztő) helyezzük a mellkas középvonalába, a szegycsont (mellcsont) alsó felére, és kezdjük el a mellkas lenyomását, ütemesen, percenként 100–120-szor. A lenyomások mélysége 5, legfeljebb 6 cm legyen (a mellkas keresztmetszetének egyharmadáig), és csak a földön végezzük a szívmasszázst. Gyermekeknél 8 éves kor az a határ, amely fölött bátran alkalmazható a „felnőttszívmasszázs”, kisebb gyermekeknél csak egy kézzel-tenyérrel kell végezni, míg csecsemőknél, kisbabáknál mutató- és középső ujjunk begyével.

S mit csinálunk, amikor belefáradunk az újraélesztésbe? „Megállunk. 15–20 perc után nagyon belefárad a segélynyújtó. Általában ez a gond, hogy egyedül vagyunk a beteggel/rosszul lett személlyel, a megyében viszont vannak olyan települések, ahová csak egy óra alatt ér ki a mentőkocsi (a legtöbbször a rossz utak miatt). Ezért is fontos, hogy (főleg nem utcai rosszullét esetén, amikor úgyis megáll mellettünk még egy-két járókelő, aki besegíthet, átveheti) ne csak a mentőket, de családtagot, szomszédot, ismerőst is riasszunk, ne legyünk egyedül a rosszul lett személlyel” — mondja a sürgősségi szakorvos.

Szabó Kinga Mária