Ne engedj be idegent a házba! — a kisgyermekkorban belénk sulykolt alapszabályok egyike, amit aztán felnőttként szinte teljesen elfelejtünk, s bár mindent megteszünk otthonunk biztonsága érdekében, mégis nagyon könnyen engedünk be idegeneket a lakásunkba vagy a tömbház lépcsőházába. Merthogy az ajtónk előtt csak úgy, a semmiből felbukkanó idegenek sajnos nagyon is hihető indokokkal csengetnek be — s bár előszeretettel „vadásznak” az idősebb korosztályhoz tartozó áldozatokra, akiket jóindulatuk és esetleg rosszabb egészségi állapotuk miatt még könnyebben becsaphatnak, meglophatnak, valójában ugyanolyan veszélyt jelentenek mindenkire.

A rendőrség csokorba szedte a csalók által leggyakrabban használt módszereket — amelyek mind-mind ismerősek lehetnek, hiszen számtalanszor számoltunk már be róluk lapunk hasábjain —, és ismételten felhívja a figyelmet, hogy ne engedjünk be a lakásunkba idegeneket.

Gázellenőr, rágcsálóirtó és utazó ügynök

Az utóbbi időszakban nagyon elterjedt és népszerű lett a villany/víz/gáz módszer: a gáz-, víz- vagy áramszolgáltató képviselőjének adják ki magukat a csalók, és azt kérik, hogy engedjük be őket a lakásba ellenőrzéseket (legyen szó a gáz- vagy vízcsövek, áramkábelek állapotfelméréséről vagy konvektorok/hőközpontok ISCIR-engedélyéről) végezni — a hitelesség érdekében pedig (természetesen hamis) szolgáltatói igazolványokat is bemutatnak. Ne legyünk restek, hívjuk fel az adott szolgáltatókat, és kérdezzünk rá, valóban ellenőrzési munkálatokat végeznek-e a környékünkön, utcánkban, illetve hogy a szerelők/ellenőrök valóban náluk vannak-e alkalmazásban. Amennyiben nincs lehetőségünk telefonálni, kérjük meg az illetőket: vagy jöjjenek vissza egy későbbi időpontban, vagy várjanak, amíg áthívunk egy szomszédot — és az ellenőrzés végzése közben semmi esetre ne hagyjuk magukra őket a szobában vagy konyhában! Sajnos Szatmáron is volt már példa arra, hogy amíg az állítólagos gázosok egyike elkérte az idős személy nyugdíjszelvényét, s ezzel elterelte a gyanútlan lakó figyelmét, addig társa körbejárva eltulajdonította a könnyen mozdítható értékesebb tárgyakat, ékszereket, készpénzt. No és arról se feledkezzünk meg, hogy a szolgáltatók az ellenőrzés díját soha nem ott helyben, készpénzben kérik, hanem a következő havi számlán tüntetik fel!

Hasonló elven működik, és nem kevésbé népszerű a csalók/tolvajok körében a 'rágcsálóirtásos módszer': rágcsálóirtó cégek képviselőinek adják ki magukat, és így próbálnak bejutni a lakásba. S ha egyszer már bejutottak, mindenkit az egyik helyiségbe küldenek, merthogy a szétpermetezendő rágcsáló- vagy rovarirtó szer az „egészségre igen veszélyes, nehogy be tessék lélegezni” — közben pedig gyorsan zsebre vágják az elöl lévő értéktárgyakat, átkutatják a szekrényeket-fiókokat. Ugyanígy dolgoznak az utazó ügynökök, akik sajnos sok esetben két legyet ütnek egy csapásra: minimális, visszautasíthatatlan áron kínálnak eladásra különböző termékeket (étkészlet, színes dobozokba csomagolt evőeszközök, tisztítószerek stb.), amelyek valójában gyenge minőségű gagyik vagy hamisított termékek, s amíg az áldozat elmegy a pénztárcáért, azaz felügyelet nélkül hagyja őket, ellopnak, amit lehet. És még jó, ha csak elemelnek ezt-azt, s a fiók aljában, szekrény polcán, régi retikülben tartott pénzt látva nem válnak annyira kapzsivá, hogy bántalmazzák az áldozatot.

Az „idegen” és a „szomszéd” módszer

Nagyobb településeken nem állja meg a helyét, de kisebb, zártabb falvakban igencsak hihető az „idegen” módszer: a bűnözők arra hivatkoznak, hogy nem helybéli lakosok, átutazóban vannak, és sürgős orvosi ellátásra szorulnak (általában azt mondják, hogy külföldi állampolgárok, akik most érkeztek meg az országba), és nincs náluk román fizetőeszköz, ezért arra kérik az áldozatokat, hogy váltsák be a pénzüket — a valutaváltók árfolyamának többszörösén. De arra is volt példa, hogy konkrét összegű lejt kértek, viszont nem volt náluk annyi euró/angol font/dollár készpénzben (hiszen ma már mindenki bankkártyán tartja a nagyobb összegeket), viszont garanciaként hátrahagynak egy táskát, azt állítva, hogy később visszatérnek érte, s akkor adják oda a különbözetet is.

S bár az „idegen” módszer fenti variációja a nagyobb településeken, városokban nem működik, testvére, a „szomszéd” módszer annál inkább, s különösen tömbházakban: a szomszéd távoli rokonának/ismerősének adják ki magukat, akik egy bizonyos dolgot, terméket hoztak neki (esetleg kimondottan az illető kérésére), az érintett azonban nincs otthon, nekik pedig nincs idejük várni/visszajönni, így a szomszédtól kérik el a termék árát. Jó szomszédi viszonyt ápoló lakóközösségekben, lépcsőházakban sajnos tökéletesen működik ez a csalási módszer — hiszen valljuk be: melyikünk ne segítene azzal szomszédján, hogy kifizeti azt a 10–20 lejt, amit aztán úgyis visszakap tőle este, amikor hazaér? Egyébként ilyen esetekben — épp a gyanú elkerülése érdekében — nem szoktak túl nagy összegeket kérni, de sok kicsi sokra megy.

A rendőrség hangsúlyozza azt is: falun nagyon oda kell figyelni a napszámosokra vagy azokra, akik megfordulnak az udvaron, s még inkább, ha nem helybéliek. Mivel tágasabb a tér, nagyon nehéz szemmel tartani az idegeneket, főleg az idősek számára, így könnyen besurranhatnak a házba, megleshetik, honnan veszi elő a tulajdonos a pénzt, hol tartja értékeit, és az első adódó alkalommal visszasurrannak, hogy lopjanak.

Mind városi, mind vidéki környezetben „megállja a helyét” a betegeknek való gyűjtés módszere: idegen személyek megállítják az áldozatot az utcán, vagy felkeresik a lakásán, és arra hivatkozva, hogy különböző egyházaknak, rászorultaknak, vagy betegeknek gyűjtenek, pénzt próbálnak kicsalni, az áldozat érzelmi állapotát vagy érzékenységét kihasználva — alig két héttel korábban számoltunk be lapunk hasábjain mi is arról a piskárosi férfiról, aki a március 28. és május 28. közötti időszakban több Szatmár megyei közintézmény alkalmazottjának adta ki magát, s így kopogtatott be különféle cégekhez, vállalkozásokhoz, amelyektől anyagi támogatást kért egy kimondottan koronavírussal megfertőződött időseket ellátó otthon megépítésére, 150 000 lejnyi „adományt” gyűjtve össze.

Ne engedjenek be idegent a lakásba — de ha mégis, ne hagyják felügyelet nélkül, jelenlétükben ne vegyenek elő pénzt, hivatalos iratot, mert láthatják, hol tartják értékeiket, és ha gyanús körülményt észlelnek, azonnal hívják a rendőrséget! — kéri mindenkitől a hatóság.

Szabó Kinga Mária