Társadalmi felelősségvállalásról és példamutatásról, a magyar nemesi és polgári családok szellemi és kulturális öröksége fennmaradásáról, a mindenki által jól ismert, történelmi név viseléséről beszélgettünk Batthyány-Schmidt Margittal Egriben.

„Elhoztam ma hozzátok egy igazi grófnőt” — mutatta be vendégét Márton Zsuzsanna polgármester az egri ovisoknak, gyerkőcöknek csütörtökön délután, az apróságok számára pedig teljesen magától értetődő volt, hogy egy grófnő mosolyog rájuk kedvesen; olyannyira, hogy az egyik kisfiú oda is súgta társának: „Majdnem olyan szép, mint a mesében.” De hogyan is kerül egy grófnő, Batthyány-Schmidt Margit a szamosháti Egribe? A Magyar Női Unió Egyesület elnökeként, ugyanis az általa kitalált, megalapított és vezetett szervezet a külhoni gyermekek évében, azaz idén a Magyarország határain túl élő gyermekeknek szerez örömöt egy-egy különleges délutánnal, amelyből nem hiányzik a bábjáték, a vidám nevetés, a kakaó és sütemény, de a meglepetés sem. „Minden gyermek egy ajándék — ezért is hoztam minden gyermeknek ajándékot, s azért is, mert tudom, hogy itt, Egriben pár éve az adventnek, a karácsonyvárásnak van egy rendhagyó mozzanata is: a gyermekek karácsonyi képeslapokat készítenek, amelyek aztán egy-egy doboz süteménnyel együtt a település idősei számára teszik szebbé és kevésbé magányossá az ünnepet. A legügyesebb rajzok készítőit minden évben megjutalmazzák — most az lesz a jutalmuk, hogy február 15-én a budapesti parlamentbe visszük el őket” — fogalmazott a grófnő. A háromgyermekes, ötdiplomás édesanya, feleség, őstermelő családi agrárvállalkozásuk aktív résztvevője, nemzetközi agrárszakértő. Nem akármilyen történelmi nevet visel, szenvedélyesen kutatja az arisztokrata családok történetét, s hitvallása szerint öt sarokkő nyújthat védelmet egyre zavarosabb világunkban: a hit, a család, föld, a nemzet és a közösség. Ezért is hozta létre 2013-ban a Magyar Női Unió Egyesületet, amely elsősorban a vidéki nőkre koncentrál, nekik igyekszik segítséget nyújtani. „Ne bánts, ne árts, istápolj, segíts! Nem véletlenül tekinthető ez a mondat egyesületünk mottójának, hiszen meggyőződésünk, hogy a jövő fenntartható társadalmának alapjait képezik az olyan értékek, mint a szeretet, a megbecsülés és a gondoskodás. Küldetésünknek tartjuk, hogy népszerűsítsük a hagyományőrző és egyben értékteremtő női szerepvállalást, amely ezen értékeket képviseli. Tevékenységünket a férfiak társadalomban betöltött szerepének, helyének elismerése mellett kívánjuk folytatni, abban a szellemben, hogy a hagyományos női és férfi szerepek megélése hozzásegít minket a harmonikus családi élet kialakításához. Munkánk során hazai, Kárpát-hazai és nemzetközi együttműködések segítségével, egyfajta híd szerepét kívánjuk betölteni a nők és a döntéshozók közt annak érdekében, hogy a gazdasági, szociális, foglalkoztatáspolitikai, oktatási, környezetvédelmi, egészségmegőrzési, valamint fogyasztóvédelmi döntések a nők és családok érdekeit és az innovációs megújulást szolgálják” — magyarázza.

De a kiapadhatatlan energiával rendelkező Batthyány-Schmidt Margit aktívan tesz azért is, hogy a magyar nemesi és polgári családok szellemi és kulturális öröksége fennmaradjon és tovább virágozzon — s ezért is hozták létre férjével a Batthyány Családi Örökség Alapítványt, hogy ezt az évszázadokon átívelő tradíciót ne hagyják veszni, hanem fenntartsák, folytassák és ápolják. „Az ősi és jelenkori Batthyány családra egyaránt jellemző a sokszínű társadalmi szerepvállalás és példamutatás — néhány száz évvel ezelőtt nem társadalmi felelősségvállalásnak nevezték, de alapjában ugyanazt jelentette és jelenti ma is. Az akkori grófok gondoskodtak, felelősséget vállaltak a birtokaikon élő, dolgozó emberekért — persze nem mindegyik egyformán —, de nem hagyták el őket, nem feledkeztek meg róluk. És igen, ezek a távolabbi vagy közelebbi ősök tudnak példát mutatni ma is — ők generációkon, évszázadokon keresztül tudták, mit jelent hosszú távra és felelősségteljesen, nemcsak a család, de a haza szolgálatára is tervezni és befektetni a jövőbe. Értékteremtő, sokszor láthatatlan, de mégis nemzetéltető, építő és jobbító munkájuk nem csak példa lehet, de az is kell legyen ebben a korban, amikor mindennapi életünkben naponta, sokszor kapkodva hozunk meg olyan fontos döntéseket, amelyek dédunokáink életére is kihatással lehetnek. Arról pedig, hogy mi legyen egy vagy akár három év múlva, sajnos nincsenek elképzeléseink, terveink. Képtelenek lettünk nagyobb időtávlatokban, felelősséggel gondolkodni” — mondja. S hogy milyen egy ilyen jól ismert történelmi nevet viselni? „Három-négy éve már úgy érzem: felnőttem hozzá, felnőttem mindahhoz, amit a Batthyány név jelent. A rendszerváltás előtti időben sem volt egyszerű Batthyánynak lenni, de nem egyszerű ma sem — az irigység, a rosszindulat ugyanúgy megvan, sőt, néha még erősebben, még maróbban. Sokan és sokszor csak a nevünk miatt ítélnek meg, anélkül, hogy személyesen ismernének, és reánk ütik a gőgös arisztokrata jelzőt, pedig soha még csak egy szót sem váltottak sem velem, sem a férjemmel, sem a gyermekeinkkel. De most mindezen negatívumok nagyon távol vannak tőlem, hiszen nagyon melegen körülölel az egriek kedvessége, a gyermekek mosolya” — mondja, miközben ismét szeretettel pillant végig és teszi táskájába azt a kedves képeslapot, amit a kis ovisok csoportja készített számára.

Szabó Kinga Mária