„Mindig telitalálat az ige, amely adventre úgy világít, mint egy reflektor” — fogalmazott prédikációjában nt. Higyed János lelkipásztor a kültelki református templomban, aki advent első vasárnapi, ünnepi igehirdetését Pál apostol tesszalonikaiakhoz írt második levelének egyetlen sorára alapozta:

„'Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten iránti szeretetre és a Krisztus iránti állhatatosságra.' Tökéletes adventindító üzenet. Isten igazgatja a világ menetét — aki ezt elfogadja, az jó úton jár. Nagy a baj, ha egy-egy személy akkora jelentőséget kap, mintha már-már isten lenne; nagy a baj, ha a hívek a papért, annak személyéért járnak templomba, mert Isten igéje szüli és tartja meg a gyülekezetet. Együtt nem kérhetünk mást, mint hogy Isten igazgassa életünket. Szív — az egész emberről szól, az egész embert jelenti, a szeretet, ez az agyoncsépelt szó pedig Istent. Mert maga az Isten a szeretet, és aki szeretetben marad, az Istennel marad. Isten iránt való szeretet, Krisztus iránti állhatatosság — de mi is az állhatatosság? Magatartásforma, aminek hatása van. Tartást jelent, kitartó, ragaszkodó hűséget — ez mind benne van az állhatatosság szóban. Ellentéte a köpönyegforgatás — '89 után volt pár lelkipásztor, aki nem szédült meg a forgatagtól, elkerülte őket a szolgalelkűség, a haszonlesés, a hirtelen jött szabadsággal való visszaélés (mint ahogy voltak olyanok is, akik nem tudtak Krisztus mellett voksolni, nem tudták meghívni Istent a közösségükbe). A forgatag szelétől nem elsodort, megingatott papok kiállták a próbát, a Krisztus melletti hosszú távú kiállásnak jó példáivá váltak. Életforma kell legyen a Krisztus iránti hűség, nem ingathatják meg az embert sem külső, sem belső tényezők” — hangsúlyozta. Máté evangéliumának öt okos és öt balga szüzére utalva így folytatta: „Az adventbe elinduló ember képe ez: a külsőségekkel foglalkozunk, és mire megérkezünk karácsonyba, nem találjuk, elfogy a lényeg, mint a balgák lámpásából az olaj, s míg mi olajért szaladgálunk, megérkezik a vőlegény, az ünnep. A külsőségek fontossága a belső lényeg nélkül — így akar ünnepelni a világ, és aztán csodálkozik, hogy kimarad az örömből. Sok jel mutatja, hogy érkezőben az Úr. Hogyan várakozzunk? Éberen vagy hanyagul? Állhatatosan! Isten kitartott mellettünk, elküldte Jézust — nem mártírnak, hanem hogy legyen örökké tartó a karácsonyunk is” — zárta ünnepi gondolatait.

Az adventi ünnepi istentisztelet úrvacsoravétellel zárult.

Szabó Kinga Mária