Ötven gyermek gazdagodott élményekkel a nagyszokondi tábor harmadik hetén.

Öt héten keresztül zajlanak idén Nagyszokondon a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági irodája által szervezett gyermek- és ifjúsági táborok. Kerek évforduló az idei, húsz éve vertek először tábort lelkes fiatalok Ft. Melega Péter vezetésével a bükkaljai településen, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templomhoz közel. Azóta sok ezer gyermek járt ott, és vitt onnan magával valamit az életbe. Sárguló emléklapok, de nem fakuló élmények, élő barátságok és kapcsolatok, melyekből később házasságok is lettek. Ami változatlan ma is, a bensőséges hangulat, ami egy közös, erős alappal magyarázható: a hittel. Nem csak a szórakozásra, kikapcsolódásra figyelnek ugyanis a mindenkori szervezők, hanem a nevelésre, az Istenhitben való megerősítésre. Ez az a tábor, ahol a gyerekek egymást buzdítják: „légy jó”, „hallgasd meg”, „segítsd”, „fogd meg a kezét, menjünk együtt”.

Ebben az évben július 28-án érkezett az első csoport a Szent Ignác Lelkigyakorlatos Központba és augusztus 29-én megy el az utolsó. Több százan játsszák, nevetik, imádkozzák be a tábort — csak ezen a héten ötvenen voltak jelen. A heti programjukban pedig ugyanúgy jelen vannak az ügyességi és kreativitást igénylő próbák, mint az imák, a szentmise, a szentségimádás, a kis- és nagycsoportos beszélgetések a hitről, a szeretetről, az elfogadásról, a tematikus év által figyelem középpontjába került önátadásról. Csapatokra bontva versengenek a győzelemért — a mérkőzésben is a húsz éve lefektetett alapok mutatják magukat, hiszen a csütörtöki akadályverseny, a próbákkal tarkított, kalandos séta az erdőbe, majd visszaérkezéssel, ma is ugyanazt az utat követi.

Csütörtöki ottjártunkkor megkérdeztük a gyerekeket, miért fontos nekik ez a tábor, mi az, amitől jól érzik Nagyszokondon magukat? A válaszok ismétlődőek voltak: „itt barátokra találok”, „jó a hangulat”, „nincs internet, de sosem unatkozom”, „együtt imádkozunk”. És ez utóbbi teszi igazán otthonná, bensőségessé, biztonságossá, szeretetteljessé a szokondi táborokat, hiszen Isten jelenlétében nem lehet rossznak lenni, nem lehet bántani és megbántva lenni, nem lehet bezárkózni. Ez adja azt a varázst, amit megérez az is, aki akár egy napra kóstol bele a hangulatba. A táborok tehát zajlanak, ugyanúgy, mint minden évben, és az ifjúsági csoportvezetők már készítik a következő generációkat, hogy jövőre és azután is legyen, aki továbbvigye azt, amit megtapasztalt.