A szüret ünnep, az őszi hónapok legfontosabb gazdasági és társadalmi eseménye, de a mérlegvonás és a hálaadás lehetősége is egyben, amelynek hagyományos bállal adják meg a módját.

Mint minden, a Szárazberki Református Egyházközség és a Hármashatár Egyesület által szervezett eseményen, szombat este is zsúfoltságig megtelt a szárazberki kultúrház, mind a nézők, mind a fellépők nagy izgalommal várták a műsor kezdetét — amely mérlegvonás is, hiszen a helybéli és a szinte már hazajáróként vendégségbe érkezett pusztadaróci gyermekek és ifjak bemutatták egyre gazdagodó tudásukat, és hálaadás is a gazdag termésért, valamint az elért eredményekért. A közel kétórás vidám összeállítás megalapozta egy igazi falusi szüreti mulatság hangulatát — közben pedig egyre gyarapodott a szépen becsomagolt tombolatárgyak halmaza, ez volt ugyanis a „báli belépő”. Az egybegyűlteket a 100. zsoltár hálaadó soraival köszöntötték, s nem véletlenül, hiszen mint Lengyel István polgármester üdvözlő gondolataiban kiemelte: bár az őszi betakarítás talán a legsokrétűbb munkálatokat jelenti, jó megállni egy kicsit, pihenni, mulatni és örvendeni magának a létezésünknek és mindannak, amivel a Teremtő megajándékozott. Eme ajándékok közé tartozik a Hármashatár Egyesület is, amelynek lassan évtizedes tevékenysége több mint példaértékű, „kapcsolattartó és kapcsolatteremtő is, mert van, amit nem lehet széttépni, amit nem lehet eltörölni. Ez a széttéphetetlen valami a magyar lélek, ami ott izzik népdalainkban, néptáncaikban, és „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk” — idézte Kallós Zoltánt. Köszöntőjében Béres Antal alpolgármester azt hangsúlyozta: az őszi betakarítási és hálaadási ünnepség azt is jelenti, hogy az ember munkája nem volt hiábavaló. „A szüretelés nem csendes munkálkodás, hanem hangos, dalos és vidám — akárcsak az itteni rendezvény. Mulassunk együtt és jól, hiszen Isten az embert közösségre is teremtette” — mondta.

Az üdvözlő gondolatokat követően előbb a pusztadaróci apróságok népi játékokkal vették birtokukba a színpadot, majd a szárazberki ovisok mondókás-játékos összeállítása következett. Őket követte a felnőttkórus, amely szatmári, kalotaszegi és mezőségi népdalokból álló csokorral kedveskedett a bálozóknak, majd következett a jól kifundált támadássorozat a rekeszizmok ellen: előbb a buszmegállóban találkozó úrhölgy és parasztasszony szépségipari termékekkel no meg használatukkal kapcsolatos szóváltása; aztán az őt eltartó fiatal párt gyilkosságig őrjítő Eszti néni története, melynek végén kiderül, hogy nem mindenki az, aminek látszik, viszont a fagyasztóláda egy roppant hasznos bútordarab a háztartásban, hiszen remekül jegelhető benne a nemkívánatos személy; Trunkó Barnabás Dacia-történetében pedig minden kavarodás és félreértés megtörtént, ami csak egy apróhirdetés útján eladásra kínált jármű esetében megtörténhet. A nézőket könnyesre kacagtató, vidám jelenetek között a vallásórás gyerkőcök szavaltak szüreti/őszi verseket, s az összeállításból természetesen a néptánc sem hiányzott, úgy ropták a berkiek és a daróciak is, hogy csak rezgett belé a színpad. A műsor végén kis „technikai szünet” következett, amíg átrendezték a termet, s megérkezett a töltött káposzta vacsora a nőszövetség tagjainak köszönhetően, akik „1000-ig számolták a töltelékeket, az a fölötti bőven kétszázat már nem”, vacsora után pedig természetesen mindenki táncra perdült, s mint ahogy az illik, kivilágos-kivirradtig állt a bál a Favorit együttes muzsikájára.

 Szabó Kinga Mária