Az élő Isten biztató ölelését érezhették a táborlakók és a szervezők a nagytarnai Ecosunhome-ban, a Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági táborában. A bizalom témaköre előadásokon, bibliaórákon, istentiszteleteken került elő, de vetélkedők, koncertek, flashmob is szerepelt a programban.

Július utolsó hete több mint másfél száz fiatal számára az év alighanem legemlékezetesebb pillanatait jelentette Szatmár megye egyik legnépszerűbb táborában. A szervezőket a fiatalok óriási elvárás elé helyezték, ugyanis már ez év januárjában a közösségi oldalon megírták: semmit sem várnak jobban, mint a tarnai tábort. Úgyhogy a szervezők, Ilonczai Zsombor, a Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági előadója vezetésével idejében elkezdték a készülődést. A téma adott volt, már csak ki kellett dolgozni a Generális Konvent Ifjúsági Bizottságának javaslatát, miszerint a Kárpát-medence fiataljai több nyári programon a bizalomról tanulhatnak.

Biztatlak: bízz!

A fiatalok a hét minden napján istentiszteleten vehettek részt a tábor újonnan kialakított teraszán. A nyitó istentiszteleten a Szatmári Református Egyházmegye esperese, Kovács Sándor a tábor alapigéje szerint hirdette az Úr szavát: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom.” (Zsolt 18,3). Ekkor tanulhatták meg a tábor himnuszát is. Isten jelenléte határozta meg a tábor további istentiszteleteit is, melyeken Horváth Erzsébet, Mátyási Gerda, Pop Péter, Erdei Attila és Vajas Petra teológusok a vakon született ember meggyógyításáról szóltak. A bizalom nem arról szól, hogy hiszem, ha látom, hanem arról, hogy látom, mert hiszem. A lelki látás kivezet a csalódásokból, és eljuttat az Isten megismeréséig, és a belé vetett bizalom megerősödéséig, mely kihat az önbizalomra és az emberek felé irányuló bizalomra is. Ezt az utat járták be a fiatalok a délelőtti előadásokon is, amikor Rácz Ervin a bizalomvesztésről, Király Lajos a férfi és nő különbözőségéről, Fülöp Tamás és Jobb Domokos az önbizalomról, Varga Botond pedig a barátságról szólt. Rögtön az előadások után kiscsoportos beszélgetésekben mélyíthették el az üzenetet, nyitottan, őszintén beszélgetve egymással és Istennel. Márk-Nagy Ágota környezeti nevelő az EKE képviseletében bemutatta az ún. darázs-garázs programot.

Vetélkedők, koncertek

Az ifjúsági tábor célja nem csak az volt, hogy megtanítsa viselkedni a fiatalokat az istentiszteleteken, hanem az is, hogy az élet különböző területein életükkel tudják hirdetni a Krisztust. Fontos tehát keresztyén módon játszani, vetélkedni, táncolni, sportolni, énekelni, egyáltalán élni. Éppen ezért a vetélkedők sportszerűségre biztattak. A tizenkét bibliaórás csoport hat vetélkedős csoporttá alakult át. Ilyen neveket választottak a csapatok, mint: Bizalmi Erő, Született Policzájok, Nyertes Vesztesek, Rendíthetetlen Kősziklák, Villám Tesók, Szemfényvesztők. Szerdán hosszú túra várt a fiatal seregre egészen az úttörőtáborig, ahol a szalonnasütés után számháborúzhattak. Az esti programok is fiatalosak voltak: Kása Zsolt és Melinda néptáncra hívtak. A tábornak volt egy erre az alkalomra összeverbuválódott dicsőítő csapata is: a Bízz Band. Szerdán fergeteges koncertet adott a The Phoenix együttes. Utolsó este a tábortűznél pedig mindenki gyakorolhatta kreativitását és énektudását a Ki mit tud? vetélkedőn és a karaokén. Kerekes Emőke fitneszedző párperces flashmobra várta az ifjakat és a szervezőket is.

Isten bennem él!

A nikodémusok órája is lelki élményt hozott a táborba. Miközben a tábor nagyobb része takarodóra indult, esténként előre jelentkezhettek a Láthatatlan színházra, oda, ahol bekötik a szemet, de jelképesen kinyitják a szívet, és a többi négy érzékszerven keresztül megtapasztalható Isten átölelő jelenléte. A szervezők tizennégy perc alatt elvezették a vállalkozó kedvű fiatalokat a bölcsőtől a sírig, sőt, azon túl a feltámadásig, megrázó, életre szóló hatást érve ezzel el. Tolnai János vezetésével az esti filmek (Isten kegyelméből, Isten nem halott) is tanulságosak voltak. Az utóbbi film úgy végződik, hogy mindenki bátran megvallotta a hitét egy sms-en keresztül a következő konkrét üzenettel: Isten nem halott. Egy pár táborlakó követte a színészek példáját és továbbította haza is a bizonyságtételt, mire az egyik szülő aggódva telefonált, hogy nincsen-e valami baj. Nincs semmi baj, lenyugodtak a kedélyek, mert Isten él.

Amikor Gellén Sándor, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese bezárta a tábort, mindenki elégedetten konstatálta: az utóbbi évek legjobb táborán vannak túl a református fiatalok, akik szinte könyörögtek, hadd maradhassanak legalább még egy hetet. A szervezőknek, akik igazi csapatként működtek, ennél nagyobb fizetség nem is kell. A csapatmunkában a fenn megemlítetteken kívül oroszlánrészt vállaltak: Nagy Erika, Genda Bernadett, Póti Eduárd, Kótai Levente, Karikás Orsolya, Gellén Máté, Moldován Krisztina, Kürti Tamás és Dohi Arnold. Hálás szolgálat volt. A fiatalok nemcsak a jövő egyháza, hanem a jelené is. Ha ezt mindenki komolyan venné, másképp néznének ki a gyülekezetek. Ezek a mai fiatalok olyan ajándékot kaptak, amit soha senki el nem vehet tőlük: bizalmat, hitet, reményt az élő Istentől.