Két hosszú év kihagyás után, február 25–27. között a kecskeméti Piarista Gimnázium és Kollégium adott helyet a magyar piarista diákok találkozójának. Az eseményen kilenc kegyesrendi iskola összesen kilencvenöt diákja vett részt: Budapestről, Vácról, Kecskemétről, Szegedről, Gödről, Sátoraljaújhelyről, Mosonmagyaróvárról, Nagykanizsáról és Nagykárolyból. A találkozó fő témája a piarista hivatás évében az volt, ki hogyan találhatja meg az útját, a hivatását a maga életében, ennek a központi kérdésnek a fényében zajlottak a találkozó eseményei, programelemei. Molnár Lehel piarista szerzetes felvezetőjében elmondta, hogy amellett, hogy az iskolák szoros együttműködésben élnek, fontos, hogy ezek az iskolák olyan támogató közeget biztosítsanak, amely segíti a diákok növekedését, útkeresését, majd döntéseiket, az úton való elindulást.
Veres Nikolett XII. B osztályos diák így foglalta össze a találkozón átélt élményeket:

„A szeptemberi NEK-PIT után nem volt kérdéses, hogy Kecskemétre is eljövünk tavasszal, hiszen sok élménnyel, barátsággal gazdagodtunk akkor is. A szervezők most is széles programkínálattal vártak bennünket és kísérő tanárainkat. Voltak közös imaalkalmak, szentségimádás, nyolc kis csoportra osztva különböző programok, beszélgetések. Esténként volt Christian-party, egy tipikusan piarista zenés-táncos buli, ahol önfeledten ismerkedhettünk, szórakozhattunk. A városkvíz alkalmával megtekintettük Kecskemét szépségeit, nevezetességeit, majd nyolc különböző workshopban próbálhattuk ki magunkat: volt drámaműhely, meditáció, tánc, játék, sport, kísérletek az Öveges-laborban. Szombat délután a szegedi Dugonics András iskola diákszínjátszó csoportjának Kalazanci Szent József életéről szóló vidám színjátékát nézhettük meg. Az együtt töltött három napot vasárnap közös szentmisével zártuk. A piarista hivatás évében az elmélkedések és kis csoportos beszélgetések a jövőre fókuszáltak. Jó volt látni azt, ahogy a diákok biztatják, támogatják egymást, és megnyílnak egymásnak a terveikkel kapcsolatban. A közös imádságok alkalmával Isten mindenkit megérintett, mindenki félretehette a mindennapi problémákat, nehézségeket, és elcsendesedhetett, közös időt tölthetett Istennel, ami felemelő érzés volt. A három együtt eltöltött nap után mindenki maradandó élményekkel, barátságokkal, életre szóló tapasztalatokkal és lelki frissességgel térhetett haza.” SZFÚ