A XIII. századból fennmaradt Váradi Regestrumban (latinul: Regestrum Varadiense), egy 1213-ból származó feljegyzésben fordul elő a Karil szó, ami Nagykároly település 800 éves folytonosságát bizonyítja. A név többször is változott az idők folyamán.

Az okirat megtalálásáról és egy május 10–12. között megrendezésre kerülő műhelykonferencia megszervezéséről Romát Sándor, a nagykárolyi Városi Múzeum régésze tájékoztatta lapunkat:

— A Nyírség pereme lakott terület volt már a régmúlt időkben is — magyarázta Romát Sándor. — A késő népvándorlás korából fennmaradtak itt településmaradványok, majd a honfoglalás utáni időkben a Kaplony nemzetségbeli javadalmak terültek el itt. A nemzetség tagjai nagyon korán komoly tisztségeket töltöttek be, királyi jegyzők, poroszlók voltak. Ezek a poroszlók királyi ügyeket rendeztek el, amelyek elsősorban bírósági jellegűek voltak, ezek az ügyek lehettek világiak és vallásiak egyaránt. A környékünk leghíresebb vallási bírósága a XIII. század elején Váradon volt, Váradi istenítéletnek nevezték. A nagyváradi székes káptalan latin nyelvű, 1208 és 1235 közt készült jegyzőkönyve a váradi székesegyházban a Szent László sírja előtt történt istenítéletekről és a káptalan előtt bevallott jogügyletekről szól, a 389 jogesetben 43 magyar vármegye 711 helynevét és 2500 személy nevét említik meg. Ezeket a jogügyleteket feljegyezték, egyfajta peranyag formájában. Ezeknek a témája rablás, megsebesítés, gyilkosság, erőszakos birtokszerzés, boszorkányság, egyéb, középkorra jellemző társadalmi vita, főleg a társadalmi osztályok között. Anianus (Ányos mester) nagyváradi kanonok és káptalani jegyző munkája. A peranyag leirata, sajnos eredetiben nem maradt meg, de Fráter György 1550-ben lemásoltatta, ez a másolat maradt ránk.

Középkori történet

Ezt az okiratot közli Jakó Zsigmond az Erdélyi Okmánytár I. kötetében a 139. oldalon: „1213. Bulsuh, a Zounuc vármegyei sereg parancsnoka (dux exercitus de castro Zounuc) és más várjobbágyok, valamint Bucicud és más várnépek azt állították, hogy Felicián és testvére: Tamás, valamint unokájuk (nepotem eorundem): György a Zounuk–i várnépek közé tartoznak — folytatta Romát a magyarázatát. — Az ügy András király által kirendelt bírája Smaragd Zounuk-i ispán, a poroszló Karil faluból való András volt. Miután nevezett György, rokonai helyett is, Váradon alávetette magát a tüzesvas-próbának, Bulsuh és Bucicud nem engedték, hogy [a kézpólyát] levegyék, mert maguk és társaik nevében is elismerték, hogy Felicián, Tamás és György valóban teljesen szabad emberek, mint ahogyan azt magukról állították.”

Az okiratban egy, a középkorban gyakran megesett történet szerepel, amikor is egy nemes megpróbál jobbágyokat szerezni, és tanúkat hoz ennek bebizonyítására. Itt Bulcsú, a Szolnok vármegyei hadsereg parancsnokának az ügyében jár el a Smaragd nevű szolnoki ispán. A végeredmény az, hogy a beperelt jobbágyok szabadon elmehetnek. Az oklevélben feltűnik egy végrehajtó (poroszló), Andrea de villa Karil néven. A végrehajtóról (poroszlóról) tudjuk, hogy annak a bizonyos Józsának volt a fia, akit konkrétan tudunk, hogy létező személy volt a XII. század közepén (valószínűleg 1150—1180 között élt). Az András nevű poroszló 1219 körül halhatott meg. A Karil szó etimológiai értelmezése egy ragadozó madárfajra vonatkozik. A nemzetségek a XII. század végére teljesen felbomlanak családokra. Ezzel együtt felbomlik a nemzetségi birtokok nagy része, bár a családok között megmaradt rokoni kapcsolatok miatt a birtokokat többé-kevésbé egy irányelv szerint igazgatták. A birtoktesteket egymásra hagyományozták, vagy birtokfelosztáskor a rokon családok között osztották szét a kérdéses területet. Egyes családfők a birtoktestek központjairól nevezték el magukat. András valószínűleg azt a területet kapta meg apjától, ahol „madaras” vadászatokat tartották, így lehetett villa Karil, Karul a település neve. A korszak kutatóinak egybehangzó véleménye szerint ez az első említése Nagykárolynak mint településnek. A település neve egyébként sokszor változott az idők során: Karil, Karul, Karol névváltozatok is ismertek. Egy település múltja mindig nagyon fontos, különösen igaz ez Nagykárolyra. A nagyon korai megalapítás mellett a város birtokosai mindig arra törekedtek, hogy kiemelt rangja legyen a településnek a környéken. Így nagy rangokat kap a XIV. században, majd a török veszély elmúlásával a vármegye központja lesz, a XVIII. századi városiasodás igazi ipari és kultúrközponttá emelte Nagykárolyt, fontos személyiségeket adva a Kárpát-medencei kultúrtörténethez.

A Szatmár Megyei Múzeum, közösen a nagykárolyi Városi Múzeummal, május 10—12. között megrendezésre kerülő műhelykonferenciára romániai, magyarországi és szlovákiai szakembereket hívott meg, akik a témával kapcsolatos előadások keretében Nagykároly nyolcszáz éves történelmét ismertetik — tájékoztatott Romát Sándor.

Elek György