Jelentős átalakuláson ment keresztül Nagykároly városközpontja az utóbbi években. Az elvégzett beruházások jelentős része a 2014-es esztendőben fejeződött be. Az eddig elért eredményekről s a jövőbeli tervekről kérdeztük Kovács Jenő polgármestert.

Elégedett az elmúlt év megvalósításaival Kovács Jenő polgármester. Meg is van erre minden oka, hiszen olyan jelentős átalakítások történtek, melyek alapjaiban változtatták meg Nagykároly városképét. Mindemellett olyan emblematikusnak számító ingatlanokat is felújítottak, átalakítottak, melyek fontos szerepet töltenek be a városlakók életében. Ősszel átköltözött a városvezetés apparátusának jelentős része a polgármesteri hivatal új székházába, míg a szociális, illetve adóügyekkel foglalkozó részleg az egykori kaszárnya szintén felújított épületében helyet kapó, Szociális Központnak nevezett ingatlanba költözött. A városközponton áthaladó 1 Decembrie 1918 utca arculata is átalakult: térkövezés zajlott itt, a szökőkutak mellett egy szabadtéri színpad is kialakításra kerültek. A Károlyi-kastélyt övező park képe is átalakult, s lezárult az egykori grófi lovarda épületének felújítása is.

„Évekkel ezelőtt kezdtük el ezeket a projekteket, s nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült őket befejeznünk. Aki készített már uniós finanszírozású projektet, az tudja jól, hogy túl a pályázási nehézségeken, a befejezést is kemény munkával lehet elérni. Minél nagyobb volumenű egy projekt, annál nehezebb a befejezés. Idén a városközpont, a kultúrház, a kaszárnya,a tömbháznegyedek zöldövezeteinek, illetve a városházának a felújításával is elkészültünk.. A színház épületének felújításával jövő év decemberére kell elkészülniük, én nagyon remélem, hogy már nyárra befejezzük az itteni munkálatokat. Nagy öröm számomra, hogy végre beköltöztünk az egykori Aranyszarvas fogadóba, mely ez év őszétől a polgármesteri hivatal épületeként funkcionál tovább. Igaz, a díszterem még nem készült el, de nem is baj, mert nem szeretném, ha elkapkodnánk, hiszen olyan kulturális és politikai események helyszíne volt ez a terem, melynek impozáns jellegét nem szeretném tönkretenni. A megyegyűlések is ebben a teremben zajlottak. Pár hónap, és elkészül ez a terem is. Ezeken az uniós, illetve Regionális Operatív Programon keresztül finanszírozott munkálatokon kívül elkészültünk a magyar–román együttműködés keretében készített projektek kivitelezésével is. Három ilyen zajlott Nagykárolyban: a kastély parkjának, sportpályáinak felújítása, a Városi Kórház rehabilitációs részlegének bővítése, valamint a lovarda épülete is. Nagyszabású beruházások voltak ezek mind, s hasonlóan nagymérvű projektekben gondolkodunk a jövőben is. Nagyon zavar, hogy a következő uniós finanszírozású ciklus, amely már idén megkezdődött volna, még mindig csúszik, s nem tudunk egy pontosabb dátumot arra vonatkozóan, hogy mikortól lehet pályázni” — sorolta fel Kovács.

Jövőbeni tervek

A nehézségek ellenére már készülnek az új projektekre. Van még min dolgozni, de a polgármester vallja: szorgalommal, belátható időn belül, Nagykároly modell-értékű európai város lehet.

„ A pályázati határidőket nem ismerjük, viszont van rutinunk ezen a területen, így a korábbi évek tapasztalataira építve már elkezdtük a munkát. Készülünk a kiírásokra, három iskolának a felújítására szeretnénk pénzeket lehívni, s erre a célra már elkészítettünk a megvalósíthatósági tanulmányokat is. Felújítás, bővítés, fűtéskorszerűsítés szerepel a terveink között. Egyeztetések zajlanak olyan szakemberekkel, akik az utcák modernizálásával foglalkoznak. Terveink között szerepel, hogy azon utcákat, melyeken nincs aszfalt, leaszfaltozzuk, s az utcák zöldövezetét is felfrissítenénk. A harmadik nagyszabású tervünk a Nagykárolyt kettészelő főút felújítása. Ezek a projektek fognak prioritást élvezni az elkövetkező időszakban” — vázolta a polgármester.

Nagyon jó dolog arról beszélni, hogy áramlanak a pénzek Nagykárolyba. Azonban a munkavégzés mellett nagyon sok időt elvesz a kivitelezőkkel folytatott egyeztetés, nem egy esetben a vita és a veszekedés a rossz minőségű munka, illetve a határidők be nem tartása miatt, meséli Kovács. „Romániában soha semmi nincs rendben, soha nem lehet hátradőlni, mondván, hogy a munka halad magától. Viszont egyedüli lehetőség a fejlődésre az uniós pénzek lehívása, azaz jó pályázatok készítése. Nekünk 44 millió euró lehívását lehetővé tevő projektcsomagunk van előkészítve, s ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor elmondom: ha ebből 30 milliónyit le tudunk hívni, s az elkövetkező hat évben el tudunk költeni, Nagykároly további fejlesztését megcélozva, én már elégedett leszek” — magyarázta Kovács.

Türelmet és megértést!

„Folyamatban van az Apaserv Rt., a regionális vízszolgáltató vállalat projektje is. Ez jelenti a legnagyobb fejtörést és váltja ki a legnagyobb aggodalmat is belőlem a beruházások tekintetében. Mivel itt nagyon szoros és feszített határidővel kell dolgozniuk a kivitelezőknek, vigyáznunk kell arra, hogy a tempó ne menjen a munka rovására. A kanalizálással, illetve a meglévő vízhálózat felújítását és bővítését célzó munkálatokkal ha végeznek, akkor véget ér a koszos víz korszaka a nagykárolyi háztartásokban. Elérjük, hogy az európai minőségi elvárásoknak megfelelő víz folyjon majd a csapokból. Bár a projekt egésze nagyon döcögősen indult és haladt, reménykedünk, hogy sikerül befejezni egészében. A Nagykárolyt érintő rész, amely a vízmű és a szamosdobi kutak felújításából álló első szakasznak számít, már jó ütemben halad, márciusban át is adják majd. Egy másik terv ezen belül egy új addukciós vezeték kialakítására vonatkozik, aminek a munkálatait egy szatmári cég végezheti majd el. Ami a legjobban aggaszt, az a nagykárolyi utcákban folytatott munka lesz. A víz- és csatornahálózat kialakítása ugyanis jelentősen igénybe veszi majd mindannyiunk türelmét. Viszont ezúton is kérem a nagykárolyiak megértését és jóindulatát, hiszen csak így oldható meg, hogy a régi vezetékeket újakra cseréljük, s két éven belül tiszta vizet kaphassanak a háztartások. Remélem, hogy sikerül betartani a határidőket, s ezzel kapcsolatos optimizmusomat azzal tudnám alátámasztani, hogy egy konzorcium nyerte meg a munkálatokra vonatkozó pályázati kiírást, amelynek nem kell alvállalkozókkal bíbelődnie. Arról nem is beszélve, hogy a munkában részt vevő cégek szinte mindegyikét ismerem, kivéve a KEVIÉP-et, azonban ennek a cégnek is remek referenciája van, ami arra ösztönöz, hogy bízzak a munkájuk sikerében” — mondta Kovács.

Elnökválasztási hajcihő

Az elmúlt év eseményeit mérlegelve nem mehetünk el szó nélkül az őszi államelnök-választási kampány mellett sem. A közvélemény-kutatás esélytelenebbnek tartott jelöltje, Klaus Iohannis, mondhatni, egy csendes dallal kiénekelte a sajtot a jóval esélyesebbnek számító Victor Ponta szájából. A PSD-s jelöltnek nem sok támogatója volt a környéken, így még nagyobb visszhangot váltott ki az a nem titkolt állásfoglalás, melynek kapcsán Kovács Jenő vállaltan Ponta támogatójaként szerepelt a médiában.

„Politikai szempontból igencsak felemás évet zárunk. Az EP-választásokon való szereplésünk (az RMDSZ-é) hozta az elvárt eredményeket. Nem mondhatom, hogy jó eredményt ért el az RMDSZ összességében, de azért két küldöttünk csak bejutott az Európai Parlamentbe. Meglepetésszerű eredmény született viszont az államelnök-választáson, amikor is a magyarság 82 százaléka Iohannisra voksolt. Számomra a még nagyobb meglepetés az a hatalmas fokú érdeklődés volt, ami ezt az egészet kísérte, s ami példa nélküli volt Nagykárolyban. A külföldön élő romániaiak érdeklődése a választások iránt, illetve az ő mobilizálási erejük érezhetően sokat nyomott a latban. Gondolok itt arra, hogy több esetben megtörtént, hogy felhívták az itt élő hozzátartozókat, hogy menjenek szavazni, s mindenkit biztassanak a voksolás fontosságára. Úgy gondolom, ezzel a jelenséggel is foglalkoznunk kell nekünk, ha felelős politikusok kívánunk lenni, mivel ennek is megvan a maga üzenete. A mozgósításon túl ezek a külföldön élők azt is kimondták, hogy ne a PSD-re, ne Pontára voksoljanak az itthon maradottak. Nyertek, s bár azon túl, hogy én drukkolok az új elnöknek, elég szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e valóra váltania választóinak reményeit. Még annyit hozzátennék, hogy azért kérem a nagykárolyiak, illetve a Szatmár megyei lakosok megértését az én politikai szerepvállalásommal kapcsolatban, mert én kénytelen vagyok együtt politizálni a PSD-sekkel, mert itt helyi szinten én évek óta egyszerűen képtelen vagyok szót érteni az Ilie Ciuta által vezetett liberálisokkal. Nem csak én, hanem az RMDSZ sem. S nagyon sajnálom, mert bár Iohannis egy európai mentalitású politikusnak tűnik, a nagykárolyi „helytartói” nem tudnak és nem akarnak velünk dolgozni. Nem azt mondom, hogy a PSD a jó alternatíva minden esetben, de ha valakivel együtt kell dolgoznunk, akkor ők azok, akikkel sikerül együttműködnünk. Igaz, nekünk helyi szinten szerencsénk is van, remek együttműködést tudhatunk magunkénak a Német Demokrata Fórum helyi képviselőivel, akikkel a tanácsban is jól dolgozunk együtt. Viszont ez nem mondható általános jelenségnek megyei szinten. Ne felejtsük el, hogy Nagykároly különleges státusú hely megyei szinten, s ezt minden politikustársammal igyekszem megértetni megyei, illetve országos szinten is. Az itteni emberek kicsit másképpen is gondolkodnak, viszont ez nem baj, ettől mi még ugyanahhoz a megyéhez tartozunk” — mondta Kovács.

Le kell vonnunk a konzekvenciát

Nagykároly polgármestere tagja az RMDSZ országos csapatának. Véleménye mérvadónak számít, ezért az SZKT-, SZÁT-üléseken rendre ki is fejti nézeteit, amelyekre szerencsére oda is figyelnek az illetékesek.

„Politikai szempontból úgy gondolom, hogy nagy leckét kapott minden politikus az államfőválasztás kapcsán. Itt van ez a közösségi oldalhoz köthető mozgósítás, melyre nagyon oda kell figyelni szerintem. A 2016-os parlamenti választásokkal kapcsolatban annyit, hogy véleményem szerint nagyon nehéz lesz az 5 százalékos küszöb felé emelkednünk. Ismerjük be, 400 000 embert tudunk mozgósítani, aki elmegy szavazni, s nekünk még legalább 100 000-rel többet kellene. Növelnünk kell a szavazóbázisunkat, s ez nagyon komoly kihívás elé állít engem, illetve a szervezetet is. Az előttünk álló évben ezzel kell foglalkoznunk, hogy megfeleljünk az új helyzetnek, s győzzük meg azt az egymillió magyart, aki potenciális szavazónk lehet, hogy mi képviseljük őket hatékonyan. Ha szükséges, akkor el kell gondolkodnunk a többi magyar párttal való esetleges együttműködésen is. Bebizonyosodott, hogy eddig hiába indult más magyar párt, az RMDSZ megkapta a szükséges szavazatokat. Azt gondolom, itt van egy olyan változás, mellyel egyelőre nem tudunk mihez kezdeni, mert nem találjuk rajta a fogást. Nem csak mi, az RMDSZ, hanem az MPP és az EMNP sem. Ezen kell változtatnunk a jövőben, már ami minket illet. Mindenki érzi ezt a problémát, azonban egyelőre nem látom, hogy bárki is tudna valamihez kezdeni a helyzettel. Vannak olyan hangok az RMDSZ-en belül, melyek a váltás, a változtatás fontosságát hangsúlyozzák ki. Nem Kelemen Hunort szeretnék leváltani, hanem a körülötte lévő elnökségi tagok személyeit érintő változtatásokat javasolják. Viszont nem látom azokat az embereket a szervezeten belül, akik érdemesek lennének ezen tisztségek betöltésére. Úgy gondolom, az ilyen értelemben vett fiatalítás nem lenne a szervezet előnyére. Lássuk be, a fiatalság nem erény, hanem egy állapot, ami kvalitások és eredmények nélkül nem biztos, hogy jogosulttá teszi az illető, egy-egy felelős tisztség betöltésére. A nagy kérdés a mai politikai pártok képviselői számára: hogyan tudjuk bebizonyítani ezeknek az interneten mozgósított és új szavazóknak, hogy mi mások leszünk, és érdemesek vagyunk a bizalmukra? Új célok kitűzése, új emberek bevonása? Tapasztalataim szerint nem érdekli az embereket az autonómia kérdése sem, s az a vélemény alakult ki, hogy túlságosan eltoltuk egy irányba a szekeret. Jóformán egymásra licitáltunk mi magyar pártok, ki tud hangzatosabbat ígérni, s végül mindannyian hoppon maradtunk. S valójában mit akarnak a mi magyarjaink? Szerintem őszinteséget. S ez az, amit valahogy a fejükbe kell vernünk. Ne ígérjünk felesleges dolgokat, s ne beszéljünk mellé, hanem mondjuk ki az igazságot, finomítás nélkül. Ez lehet az egyetlen mód a szavazók irányunkban való bizalmának visszaállítása érdekében. Olyan hangok is hallatszanak az erdélyi politizálással kapcsolatban, hogy az itt együtt élő nemzetiségek összefogásából egy politikai platform alakulhatna ki. Azonban feltevődik a kérdés: van-e annyi politikai erő, hogy mindez megvalósuljon, vannak-e ilyen emberek? Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a kultúránk, a tanügyünk sorsát nem szabad kockáztatnunk. Szerintem nincs még annyira megérve a román politikai osztály sem arra, hogy együtt a magyarokkal dolgozzanak, ilyen formában. Emellett elkövetünk még egy nagy hibát: mindig csak román és magyar kérdésben gondolkodunk, holott itt mellettünk növekszik egy másik népes közösség, a roma közösség. Az ő problémájuk, az ő felzárkóztatásuk ügye egy nyitott kérdés, melyet hajlamosak vagyunk félvállról venni. Holott Nagykárolyban már van egy iskola, ahol a magyar tagozatos osztályokban csak cigány gyermekek vannak. Számításaim szerint 15 éven belül több cigány lesz Nagykárolyban és a környéken az első osztályokban, mint román és magyar gyermek együtt. Mi nagyon elvagyunk itt magunkkal, románok és magyarok, és nem törődünk velük, pedig ez jelenti majd az igazi kihívást a jövőben. Úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy a román-magyar közös politizálás kérdésével töltenénk az időnket, inkább ezzel foglalkozzunk. Próbáljunk meg az RMDSZ-szel fennmaradni, nem eltűnni a süllyesztőben, mert ha 5 százalék alá süllyed a szavazók száma , akkor nem lesz, aki a parlamentben egyezkedjen a jogainkért és szépen, egyenként kimazsoláznak bennünket. Úgy, ahogy az egyház összefog bennünket, úgy kell legyen egy szervezetünk, amely valósan képvisel minket és ne azzal foglalkozzunk, hogy ki mond nagyobbat. Hátha a kormányból való kilépésével az RMDSZ új síkra helyezi a politikáját, nagyobb teret szentel a roma kérdésnek, a romák integrációjának” — fejtette ki álláspontját a városvezető.

A politizálástól visszakanyarodva a város jövőjét firtató kérdésekre, Kovács Jenő válaszából kitűnik, hogy megingathatatlanul optimista. Húsvétra elkészülnek a Teremi úti lakások is, melyekben kilencven család fér majd el. Ha még ezen kívül legalább száz lakást építhetnének, a fiatalok könnyebben maradnának itthon. Munkahelyek, megélhetést biztosító bérezés, csak így van esély arra, hogy ne csak túléljenek az emberek, hanem éljenek is. Kovács Jenő szerint ez megvalósítható. „Most ki merem jelenteni, hogy Nagykároly 2020-ra egy nyugat-európai város szintjére ér el. Minden utca aszfaltozva lesz, ivóvíz lesz, s ha még az ország mentalitásában is változás történik, akkor mindenki meglátja, hogy megéri itthon maradni” — zárta a beszélgetést Kovács Jenő.

Tőtős Tímea