A 800 éves múltra visszatekintő Nagykároly megőrizte kisváros-jellegét, ám az utóbbi években látványos átalakulásnak lehetnek tanúi az ott élők. Az alábbiakban rövid nagykárolyi sétánkról számolunk be, mely betekintést próbál nyújtani a város mindennapjaiba.

Azok, akik hosszabb ideje nem jártak Nagykárolyban és most arra vezet az útjuk, meglepődnek, hiszen a város központja építőteleppé alakult át. A helyiek közül vannak, akik azt mondják, hogy feltúrják az utcákat, a parkokat, kivágják a fákat, tönkreteszik a város örökségét, mások pedig örülnek annak, hogy van lehetőség városfelújításra, modernizálásra, megszabadulnak attól, ami elöregedett, a kopott, használhatatlanná vált kellékeket szebbekkel, tartósabbakkal cserélik ki. Ottjártunkkor Kovács Jenő polgármester épp pihenőszabadságát töltötte, de mint mondta: nagyon messzire kell elutazzon egy polgármester ahhoz, hogy ne találják meg. Előre egyeztetett időpontban találkoztunk az irodájában, de kihasználva a lehetőséget, hogy ott van, a hivatal alkalmazottai egy-egy kérdéssel megpróbáltak bejutni hozzá.

Háború utáni helyzet

— Sokan szidnak, kevesen dicsérnek azért, hogy háború utáni helyzet alakult ki a városban — szögezi le a polgármester. — 1988-ban, amikor a Crasna Bútorgyárba kerültem igazgatónak, az első tervem az volt, hogy a városközpontból (a jelenlegi Kaufland helyéről) a város szélére költöztetem a gyárat, hogy az onnan kiáramló por ne szennyezze a várost. Erre a százhuszonöt millió lejes beruházásra Bukarest azon a napon adta meg a jóváhagyást, amikor kivégezték a Ceauşescu házaspárt. Nagykároly több szempontból is elég rosszul állt abban az időben. Nem volt földgáz. 1996-ban, amikor először voltam polgármester, akkor gyúlt meg szimbolikusan a gázrózsa az emlékmű körül. Ezt követően négyezer-négyszáz tömbházlakásba kötötték be a gázt, 1998-tól kezdték a hálózatot kiterjeszteni a magánházak felé. Érdekes dolog, hogy ma már az egész városban van lehetőség rákapcsolódni a gázhálózatra, de egyre többen mondanak le a gázzal való fűtésről, mert az nagyon drága, és térnek vissza a fával vagy más fűtőanyagokkal történő fűtésre. Személy szerint én is már öt éve fával fűtöm a kazánt.

Vízproblémák

A nagykárolyi lakosok évtizedek óta panaszkodnak, hogy rossz minőségű víz folyik a csapokból, gyakran sűrű a szennytől, a színe is elriasztó, ami semmiképp sem alkalmas emberi fogyasztásra.

— Ez valóban így van — ismeri be a polgármester —, de ez is egy olyan probléma, ami nem oldható meg egyik napról a másikra. Ne feledjük el, hogy nagyon sokáig csak reggel és este volt vízszolgáltatás. Tudni kell azt, hogy amikor leállítják a vízszolgáltatást, majd újraindítják, a víz kimossa a lerakódásokat, ami a lakásokban a csapokon folyik ki. 2000-ben értük el azt, hogy egész nap legyen víz a városban.

Az Apaserv nagykárolyi kirendeltségén Ovidiu Papi részlegvezető fogadott, aki arról tájékoztatott, hogy milyen beruházásokat végez az Apaserv, hogy megoldja a vízproblémákat:

— Az Apaserv jelen pillanatban egy közel húszmillió eurós beruházást végez — tájékoztat Papi. — Ebben benne van tizenegy kút felújítása Vetés és Szamosdob között, öt új kút fúrása, a szamosdobi vízmű teljes felújítása, kicserélik a Szamosdob és Nagykároly közötti huszonegy kilométeres vízvezetéket. Nagykárolyban kilenc kilométer hosszan felújítják a vízvezetéket, és 4,5 kilométerrel bővítik. A Szamosdobról Nagykárolyba érkező víz nyomását a város szélén növelni kell, hogy az feljusson a tömbházak negyedik emeletére is. Ezt a beruházást 2015-ig kell befejezni, addig biztos, hogy adódnak még problémák, ezek nagy része nem tőlünk függ, és sok esetben nem tudjuk megelőzni. Március 15-én például egy áramkimaradás miatt voltak problémák, nagyon sok helyen nem volt víz, utána pedig a csapokból távozott a csövekben feloldódott lerakódás.

Csatornahálózat

Nagykárolyban az említett 2015-ig tartó program keretében tizenhét kilométer új csatornahálózatot építenek ki és kilenc kilométer már meglévő hálózatot újítanak fel. Kovács Jenő polgármester szerint a csatornahálózat kiépítése nem megoldás arra, hogy a pincékben ne legyen víz, az épületek falai pedig ne legyenek salétromosok. Ezeket a problémákat a talajvíz okozza. Nagykároly az Ecsedi-láp mellett van, egy sík területen, ahol valamikor nagyon sok árok volt, ezek rendszeresen voltak tisztítva, hogy elvezessék a vizet. Mára ezeket az árkokat betömték, tömbházakat és egyéb ingatlanokat építettek rájuk, az esővíz felgyűl a talajban, a pincékben, és komoly károkat okoz. Arra kell mielőbb megoldást találni, hogy az esővizet hogyan lehet minél gyorsabban elvezetni az épületek alól.

Munkalehetőség

Nagykárolynak jelenleg 20 800 lakosa van. A város ennyi embernek nem tud munkát biztosítani, főként akkor, amikor a környékbeli falvakból nagyon sokan ingáznak be különböző cégekhez és intézményekhez. 2008-ban a nagykárolyi ipari cégek nyolcszáz személyt foglalkoztattak, most ezerötszázat. Kovács Jenő kihangsúlyozta, hogy nem sok város mondhatja el magáról, hogy 2008 és 2012 között növekedtek a helyi bevételei. Ez mind annak köszönhető, hogy a Nagykárolyban letelepedett cégek jól működnek. Ezek a cégek a német autóiparnak termelnek, tehát a város bevételeit jelentősen meghatározza a német autógyártás. Megszűntek a rosszul működő cégek, s helyüket nyugati tőkével működő nyereséges vállalatok vették át. Ugyancsak meghatározó Nagykároly fejlődésében, hogy a megígért európai uniós pénzek folyósítása ne álljon meg, hiszen ezekre van alapozva a legtöbb beruházás.

Szociális problémák

Nagykárolyban jelentősen nő a roma lakosok száma. Ez az a társadalmi réteg, amelyik nem termel, megélhetésüket az államnak kell biztosítania.

— Oda jutottunk — mutat rá Kovács Jenő —, hogy kritikus helyzet alakult ki. Nagykárolyban van három általános iskola, az egyikben a magyar nyelvű osztályokban csak roma gyerekek vannak. Ebben az iskolában kezelhetetlen helyzet alakult ki. Mivel nem járnak óvodába, a szókincsük nem több, mint háromszáz szó, ebből száz káromkodás. Ezek a gyerekek nem tudnak beilleszkedni a többi gyerek közé, nem tudnak azokkal lépést tartani. Annak, hogy ez a szociális helyzet kialakult, három oka van: az oktatási helyzet, a lakásprobléma és a munkahelyhiány. Ha ezzel a problémával nem kezdünk el foglalkozni, kezelhetetlen helyzet fog kialakulni. A városnak nincs lehetősége orvosolni ezt a helyzetet, pályázni ilyen célokra nem lehet, a kormány nem foglalkozik vele. A megoldás az lenne, ha azokban a zónákban, ahol ezek az emberek laknak, az iskola mellett szociális központot hoznának létre, ahol gyerek és szülő tud tisztálkodni, ruhát mosni, étkeztetnék őket, de a felnőttek ennek ellenében dolgoznának. Ez nemcsak roma kérdés: magyarok és románok is vannak olyan helyzetben, hogy kezelhetetlenek. Nem tudja a tanító és a tanár, hogy mit kezdjen velük. A pedagógus nem tudja megoldani ezt a problémát. A szegénység nem bűn, hanem — helyzet. Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne szegénység, hanem ismerjük be, hogy van. Nagyon sok magyar és román azt mondja, hogy mit foglalkozik a polgármester a cigányokkal? Ha nem foglalkozunk mi velük, majd foglalkoznak ők velünk! Komoly szociális törvényeket kell hozni és azokat be kell tartani, mert azzal, hogy segélyeket adunk, nem oldunk meg semmit. Munkára kell nevelni őket.

Kulturális élet

Bogdan Georgescu, a város kulturális referense a Károlyi-kastélyban lévő irodájában érhető el. Sokan azt mondják róla: született szervező. A különböző rendezvények szervezése mellett jelenleg legfőbb gondja, hogy elkészüljön a színház és a kulturális központ.

A színház felújításáról annyit tudok mondani, hogy jól halad, év végéig meg lesz nyitva az intézmény. A színházépületet 1907-ben építették, most eredeti állapotába lesz visszaállítva, páholyokkal és modern színházi felszerelésekkel. Befogadó színház lesz, háromszáz hellyel. A tervek között szerepel, hogy szerződéses alapon meghívunk színészeket és rendezőket, és a helyi színjátszók közreműködésével elkészítünk két-három előadást, amit nemcsak a színházban fogunk játszani, hanem a környék falvaiban is. A jövő év tavaszán át lesz adva a kulturális központ is, melyben lesz tíz próbaterem, egy nyári színháznak megfelelő tér, kiállítótermek, szálláshelyek és lehetőség nyári táborok szervezésére. Nagykárolyban jelenleg is komoly kulturális élet zajlik, az általunk szervezett körökre — könnyűzenei, népzenei, modern- és néptánc, néphagyományok, színjátszó körök stb. — öt-hatszáz gyerek és fiatal jár. Ezeken kívül évente több mint kilencven kulturális eseményt szervezünk (könyvbemutatók, kiállítások, valamint olyan nagy fesztiválok, mint az egyetemi színjátszó fesztivál, a sárkányeregető fesztivál, a tavaszi és nyári fesztiválok). Amióta felújították a kastélyt, körülbelül száz esemény volt, a negyvenezer látogató közül 6-8 ezer a kulturális rendezvényekre ment el. Áprilistól minden pénteken lesz „zene-kastély”, amelyen klasszikus zenei hangversenyek lesznek. Minden hét végén lesznek íjász-bemutatók gyerekek számára.

Közvetlenség

A polgármesterrel, miután bejártuk a várost, megnéztük a köpontban zajló felújítási munkálatokat, megálltunk néhány percre a felújítás alatt álló Szarvas Szállónál, ahova ez év végén beköltözik a polgármesteri hivatal. Ahogy megyünk egyik emeletről a másikra, egyik helyiségből a másikba, Kovács Jenő meséli, hogy melyik teremben mit csinált és kivel találkozott Petőfi Sándor, hol ismerkedett meg Szendrey Júliával, melyik ablakból figyelte a szemben lévő ház ablakában leselkedő Júliát.

— Mint már mondtam — áll meg egy pillanatra a polgármester —, nagyon sok embert zavar, hogy fel van fordulva a város. Engem is zavar, az is zavar, amikor otthon festik a lakást, de amikor elkészül, örülök neki. A nagykárolyiak is örülni fognak. Most sokan szidnak. Nagy baj az, ha valakit mindig szidnak, de akkor is baj van, ha mindenki szeret. Nem népszerű az, aki fel meri vállalni a konfliktusokat, az, aki új kezdeményezésekbe fog. Nagyon sok esetben gyökeres változásokat kell eszközölni, ami magától érthetően visszatetszést kelt. Nagykárolyban is vannak, akik évek óta szidják az RMDSZ vezetését. Csinálhatunk mi bármit, ezeknek úgysem fog tetszeni. Nem azért, mert rosszul csináljuk, hanem azért, mert mi csináljuk. A mieink se értenek mindennel egyet. Ha nem történik semmi, az nem jó, ha túl sok minden történik, az sem jó. Én nem az az ember vagyok, aki fél megtenni bizonyos intézkedéseket, viszont igyekszem mindenkinek meghallgatni a véleményét, és a többség, valamint a szakemberek véleményét követem. Ha egy politikus túlságosan populista módon próbálja megoldani az ügyeket, számítva a sok cigány szavazatára, osztogatja számukra a segélyt, az nem helyes. De az sem helyes, ha radikális pozíciót vesz fel, és a romákat a sarokba állítja. Ha egy kertész azt mondja, hogy egy fát ki kell vágni, akkor én azt akkor is kivágom, ha sokan azért elítélnek engem. Nem arra törekszem, hogy mindenkinek megnyerjem a tetszését, hanem hogy eredményeket érjek el. Nagykároly egy rügyeket eresztő város, ami hamarosan kivirágzik.

Elek György