Rendhagyó, de igencsak élvezetes napot töltöttek együtt nagyszülők és unokák a Szejke-tanyán, kilépve a mindennapok megszokott keretei közül, s nehéz volt eldönteni: a közös fúrás-faragás, nemezelés, főzés, no meg játszás kinek is szerzett nagyobb örömöt.

Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Borókagyökér Egyesületnél — ami persze mindennapos, sőt, teljesen természetes állapot, most azonban a jelenlévők számítottak némiképp rendhagyóknak, ugyanis a Barátság Nyugdíjas Klub tagjai (hivatalosan: a nagyik) és unokáik töltöttek el egy élményekben gazdag napot a Szejke-tanyán. „Míg az megszokott dolog, hogy a nagyszülők vigyáznak az unokákra, főleg ilyenkor, vakációban, arra sokkal ritkábban van lehetőség, hogy tartalmas és szórakoztató legyen a közös időtöltés, kilépve kicsit a megszokott keretek közül. Ezért is gondoltunk arra, hogy most, első alkalommal megszervezzük ezt a többgenerációs hagyományőzést és -átadást a Bethlen Gábor Alap támogatásával — hiszen a nagyszülők elmondhatatlanul sok mindent tudnak, és nem csak életkoruknak köszönhetően, hanem mert az ő gyermekkorukban ezekkel a ma kuriózumnak számító népi játékokkal játszottak, mert nem volt más; olyan eszközöket, szerszámokat fogtak kézbe, amelyekkel a mai gyermekek szintén ritkán kerülnek ismeretségbe, hogy a természetes alapanyagokat már ne is említsük. És valljuk be őszintén: az otthoni konyhában, a sietős ebédfőzés közben melyik nagymama szereti, ha unokája 'láb alatt van', míg itt közösen, tangóharmonika- és nótaszóval fűszerezve készítik a bográcsos gulyást is, és nem mellesleg a Szejke-tanyánál alkalmasabb helyszínt nehéz is lenne találni, hiszen hatalmas szabad területen futkározhatnak, játszhatnak a gyermekek, miközben azért szem előtt is vannak” — magyarázzák a szervezők.

Az összesen közel százfős vegyes párosok megérkezését követően rögtön kezdődtek is a kalandok: a tóban lévő halakat etették meg az aprónépek izgatott öröme közepette, majd mielőtt munkához láttak volna, zsíros házikenyeret uzsonnáztak, hogy legyen energiájuk az előttük álló órákra — de a 39 unoka már falatozás közben türelmetlen kíváncsisággal pillantott egymás és a csocsóasztalok, a gólyalábak, a libikókák no meg a jurtahinta felé, s alig nyelték le az utolsó falást, már szaladtak is kipróbálni ezeket, és kergetni a labdát a tanya hatalmas udvarán, illetve határtalan kíváncsisággal sorakoztak fel a kézművesműhelyek előtt, ahol aztán apró „agyagfasírtokat” gyúrva készítettek szerencsemalacot, kukoricacsuhéból virágokat, karkötőket nemezeltek, és fából gyűrűt mesterkedtek — s nehéz volt eldönteni, kinek is szerzett nagyobb örömöt az alkotás, hiszen a nagytaták is szívesen vették kézbe a szerszámokat, a nagymamák is örömmel sodorták a gyapjút, simítgatták a csuhékat, jóízűen beszélgetve, tapasztalatokat cserélve nemcsak egymással, de a kézművesekkel is.

Szabó Kinga Mária