„Hazánk felszabadulásának napja”, augusztus 23-a: szigorúan megkomponált és még szigorúbban ellenőrzött felvonulás és össznépi demonstráció, utána sör, miccs, néha még fagyi is a strandon.

Több mint négy évtizeden át, 1948–1989 között az egyik legnagyobb „nagybetűs” nemzeti ünnep volt az országban augusztus 23-a, hivatalos megnevezéssel: Románia fasiszta iga alól való felszabadulásának napja — amelyet szigorúan minden településen meg kellett tartani, és már hónapokkal előtte összeállították az ünnepség előkészítési tervét. Három évtized óta augusztus 23-a visszadöccent eredeti státuszába, azaz egy forró, nyári nappá — persze ilyenkor még mindig sokan gondolnak nosztalgiázva az „aranykorra” (mert számukra az is volt) s talán még többen a régi felvonulásokra, hiszen a haza sólymaként vagy kiskamasz pionírként ők sem mentesültek a kötelező össznépi demonstráción való részvétel alól, amelynek a végén aztán minden felvonuló-néző egy emberként indult a kötelezettség alól felszabadulva kikapcsolódni a strandra, miccset enni, sört inni, sőt, néha még fagylaltot is lehetett kapni — a standnál való többórás sorban állás végeredményeként.

A megyei múzeum munkatársai több korabeli fényképet bocsátottak a sajtó rendelkezésére, amelyek az 1983-as sugárúti felvonulást örökítették meg — a hatalmas dísztribünnel a Pannónia (Dacia) Szálló előtt, amelynek homlokzati majolikadíszítései kiegészítő társként megkapták a mindentudó vezető, Nicolae Ceauşescu elvtárs hatalmas portréját, valamint a tribün előtt-alatt órákon keresztül vonuló „ünneplőkkel”. Ez egyébként az egyszeri halandó számára ritkán látott-látható termékek bemutatója is volt, ugyanis a méltán híres Mondiala gyár kollekcióira csak a pártelit hölgyei vethettek pillantást, mielőtt külföldre indultak volna, akárcsak a Textila Ardeleana vagy a Csipkegyár jó minőségű, szép termékeire.

A kommunista berendezkedés kezdetétől fogva Romániában különös figyelmet szenteltek az utcai felvonulásoknak, hiszen a tömegek mobilizálásának számtalan funkciója volt: kifejezni a vezetés erejét és hatalmát, ideológiailag nevelni, kimozdítani az egyszerű embereket a számukra biztonságot jelentő közegből, és ezáltal a hatalmat, a társadalmi kontrollt érvényre juttatni, szimulálni a demokratikus részvételt a politikai életben. A dolgozó nép eme közösségi megnyilvánulása igen szigorúan megkomponált és ellenőrzött volt — előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott minden felvonulás, különösen a május 1-jei és az augusztus 23-i nemzeti ünnepé, a szigorúan betartandó instrukciókat pedig a Román Kommunista Párt (RKP) Propagandaosztálya és a Sajtófőigazgatóság dokumentumai sorolták, elképesztő részletességgel írva le a szervezés lépéseit, a kötelező jelszavak skandálását, a technikai eszközöket, tételesen kimondva, hány száz katona, hazafias gárdista, KISZ-szervezeti fiatal, pionír és iskolás, amatőr művész, állami vállalatnál dolgozó munkás, termelőszövetkezetben dolgozó paraszt és sportoló kell hogy vonuljon egy megyeszékhelyen, kisvárosban vagy községben. A forgatókönyvben természetesen külön fejezetet kapott a szigorú politikai ellenőrzés, a résztvevők arányosítása életkor szerint, az allegorikus szimbólumok elkerülése, a szocialista-realista kifejezésmód érvényesítése, a munkáscsoportok katonai fegyelmének megtartása, a kommunista szimbólumok háttérbe helyezése a nemzetiekkel szemben — de az is szigorúan szabályozva volt, hogy a zászlók hány százaléka legyen vörös és hány százaléka trikolór. Felvonulni egyébként nem volt könnyű, még a vidáman induló felvonulás is feszültté, kényszermosolyos, erőltetett menetté vált az órákkal későbbi végére az augusztusi forróságban, nagyon nehezek voltak a felfelé tartandó táblák, betű- vagy képrészletek, amelyeknek szinte még csak megrezdülniük sem volt szabad a kézben.

A társadalmi, nemzeti, antifasiszta és antiimperialista forradalom kezdetének napjaként számon tartott augusztus 23-i felvonulások forgatókönyvéhez tartoztak a már napokkal korábban megjelenő, éltető vezércikkek az újságok hasábjain, menetrend szerint visszatérő elemekkel — mint például a fasiszta, antiimperialista erők legyőzése feletti öröm, az azóta eltelt időszak szocialista társadalmának sikeres kialakítása, melyben mindenki boldogan él és dolgozik továbbra is a kommunizmus kiteljesedéséért, hiszen ettől a naptól kezdve indult el az ország a fejlődés útján, és rázta le magáról a kizsákmányolás igáját.