37 éves, fiatal politikus, aki egészen fiatal korában került kapcsolatba a politikával, először újságíróként, majd adminisztratív munkakörben kezdett el tevékenykedni a helyi közösségek érdekében. Közel 20 évnyi tapasztalat után most elérkezettnek látja az időt arra, hogy a következő szintre lépve, Bukarestben, parlamenti képviselőként tegyen meg minél többet szülőföldjéért.

      — Kezdjük a legnyilvánvalóbb kérdéssel: miért szeretne képviselő lenni?

      — Már újságíró koromban is a helyi közösségek és az adminisztráció érdekelt, azok a kérdések foglalkoztattak, melyek a helyi közösségeket, önkormányzatokat előbbre vihették.
A Szatmár Megyei Tanácsnál eltöltött 13 év számos lehetőséget adott arra, hogy ezeket a kérdéseket, problémákat részleteikben is megismerhessem, és mindezekre olyan megoldásokat találjak, melyek ezt a megyét, ezeket a közösségeket előbbre viszik. Úgy érzem, ma már teljes körű rálátásom van arra, hogy mire van szükségük az itt élő embereknek. Ugyanakkor az RMDSZ megyei ügyvezető elnökeként az önkormányzati oldalba is betekintést nyerhettem, és egyre inkább egyértelmű lett, hogy az RMDSZ ereje, közösségünk ereje a helyi önkormányzatokban rejlik. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az RMDSZ lépcsőzetes építkezése — európai parlamenti, parlamenti képviselők, megyei és önkormányzati szintű jelenlét — erős rendszert hozott létre arra, hogy hatékonyan elő tudjuk mozdítani a Szatmár megyei lakosok számára legfontosabb ügyeket. Ez az egész rendszer, annak minden mozgatórugója nagyon fontos, hiszen csak így érhetjük el, hogy minden szinten hatékony csapatok tudjanak működni. Én pedig úgy tapasztaltam, hogy a leghatékonyabb csapat az RMDSZ csapata volt Szatmár megyéből. Tagjai konstansan és határozottan képviselték azokat az ügyeket, melyekkel megbízták őket a szatmári emberek. Ehhez a csapathoz szeretnék én is csatlakozni, mivel úgy érzem, az elmúlt években szerzett tapasztalatomat velük karöltve tudnám igazán kamatoztatni a Szatmár megyeiek érdekében.

      — Ahogyan említette az imént, több mint egy évtizedet dolgozott a közigazgatásban, ebből 4 éve megyemenedzserként. De kicsit térjünk még vissza a kezdetekhez: volt újságíró, főszerkesztő-helyettes, kipróbálta magát a privát üzleti szférában is. Hogyan fogja tudni kamatoztatni az így szerzett tapasztalatokat?

      — Az elmúlt 20 évben minden területen, amelyen tevékenykedtem, igyekeztem odafigyelni az emberek igényeire, és jó kapcsolatokat kialakítani. Az üzleti szféra esetében a legfontosabb természetesen az volt, hogy a vásárlóink, a klienseink elégedettek legyenek, az ő igényeiknek próbáltam megfelelni. Úgy gondoltam, csak úgy tudunk sikeresek lenni, ha meghallgatjuk a klienseink kéréseit, és természetesen válaszolunk is rájuk. Az önkormányzatoknál ez hathatósabban működik. Az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnökeként ez az elv különösen érvényes volt. Azt hiszem, a tapasztalat, a kapcsolatépítési hajlandóságom mindenképpen jó lesz arra, hogy gyorsan változó világunk kusza rendszereiben megtaláljam azokat a biztos pontokat, ahonnan mind egyházi, mind infrastrukturális vagy akár kulturális fejlesztésekre megfelelő támogatást hozhatok, hozhatunk. Megtalálhatom azokat az eszközöket, melyekkel támpontot adhatunk a civileknek kezdeményezéseikhez, és tisztábban láthatunk majd akár egészségügyi kérdésekben is.

      — Ha már említette az egészségügyet, megyemenedzserként az egyik legfontosabb tevékenységi területe az egészségügy volt. Tervezi, hogy a parlamentben is ebbe az irányba halad majd?

      — Az egyik legmegtisztelőbb feladat volt az, hogy részleteiben is beleláthattam a Szatmár megyei egészségügy kérdéseibe, problémáiba és természetesen a lehetőségeibe is. Örülök, hogy az elmúlt években olyan megyei tanácsosi csapat állt fel Pataki Csaba vezetésével, amelynek tagjai nagyon fontosnak tartották, hogy alapjaitól reformálják meg a Szatmár megyei egészségügyi rendszert. Rengeteg konzultáció és egyeztetés során nagy örömünkre szolgált az, hogy a megye rendelkezésére álló valamennyi pályázati forrásból tudtunk az egészségügy fejlesztésére támogatásokat szerezni.
Ugyanakkor fontos támpontokat kaptunk a most a parlament egészségügyi bizottságaiban dolgozó szenátoroktól, képviselőktől, akik gyors és hasznos információkkal láttak el arra vonatkozóan is, hogy például járványügyi kérdésekben, oltási vagy esetleges kormánytámogatási témakörökben milyen irányba halad az ország, és mi így azonnal tudtunk cselekedni is. Én nagyon remélem, hogy az itthon ezen a téren szerzett tapasztalataimat a parlamenti bizottságokban is kamatoztatni tudom majd, és sikerül majd hasonlóan jó kapcsolatot kialakítanom a Szatmár megyei egészségüggyel is.

      — Kicsit személyesebb vizekre evezve mit szólt a család ahhoz, hogy képviselőnek indul, és ezáltal ugye sok időt fog tőlük távol tölteni?

      — Életem és szakmai előmenetelem során a családom volt az, aki mindig mindenben támogatott. Mellettem álltak minden kezdeményezésben, minden projektemben. Számomra elképzelhetetlen, hogy nélkülük sikeres legyek. Ez a mostani lépés is megbeszélés tárgya volt a családon belül, hiszen ez, akárcsak az élet bármelyen más döntése, ugyancsak közös döntés volt. Ők bíznak bennem, támogatnak engem, s ezt tiszta szívből köszönöm nekik. Az az erő, amit ők egy fárasztó nap után adni tudnak, az számomra a legfontosabb, az a hétköznapok minden egyes percében segít nekem. Most ha ezek a hétköznapok Bukarestbe is fognak engem elszólítani, tudom, hogy segíteni fog az itthoni támogatás. Úgy érzem, hogy számomra kulcsfontosságú volt mindig az az egyensúly, amit a munka és a magánélet között próbáltam megtartani, és amit a továbbiakban is igyekszem majd betartani. Hiszem azt, hogy bármit is szán nekem a Szövetség, bármilyen élethelyzetben is találom magam, a legfontosabb támogatóim mindig a családom lesznek, és számomra is ők a legfontosabbak.

      — Mi a legfontosabb rövid távú és mi a legfontosabb hosszú távú terve?

      — A legfontosabb rövid távú tervek közé tartozik, hogy egy sikeres önkormányzati kampány után egy lehetőleg hasonlóan sikeres parlamenti kampányt bonyolítsunk le, ötleteinket, elképzeléseinket minél több emberrel osszuk meg, kaphassunk hasznos tanácsokat, feladatokat a szatmáriaktól, és egy ilyen jó eredményekkel zárható RMDSZ-kampányt ünneplejünk majd a parlamenti választások kapcsán, ahol az a képviselet, amelyikben én személyektől függetlenül hiszek, lehetőleg egy újabb sikert könyvelhet majd el a szatmáriak támogatásával. Ez lenne most a legfontosabb rövid távú tervem.
Ami a hosszú távú tervemet illeti, az az, hogy 4 év múlva, egy parlamenti mandátumot lezárva elmondhassuk a civil szervezetek, a helyi önkormányzatok, az egyházi és kulturális képviselők, de legfőképpen az emberek előtt azt, hogy hasznosan dolgoztunk és hasznosan tevékenykedtünk a Szatmár megyeiekért Bukarestben.

      — Egy utolsó kérdés: az ön számára mit jelent képviselőnek lenni?

      — A magyar nyelv nagyon beszédes, és ez a szó, hogy képviselő, nagyon sokatmondó. Ha most ezzel játszunk egy kicsit, akkor egyből megérthetjük: mi azokat a feladatokat vagyunk hivatottak elvégezni, melyeket akár a távolság, akár más okok miatt azok a Szatmár megyei emberek, akiknek segítenénk, akik bizalmat szavaztak nekünk, nem tudják megtenni. Mi azoknak a hangja kell hogy legyünk, akik bíznak abban, hogy a legerősebb képviselet az RMDSZ képviselete, és szükségük van arra a támogatásra, amit a törvénykezés szintjén elérhet egy parlamenti képviselő. (X)